A kollégiumi élet sokak szerint olyan, mint a közösségi oldalak az interneten. A különbség az, hogy ez egy valódi (mint ahogy az angol mondja: real life) facebook, ahol az ember nem tölt fel képeket az ebédjéről, hiszen a menzakosztot még a legnagyobb jóakarattal sem lehet fotogénnek titulálni.
Komolyabbra fordítva a szót, az utóbbi időben valamikori középiskolás barátaimmal sűrűn gondolunk vissza ezekre az időkre, és döbbenten tapasztaljuk, hogy mennyire nagy segítségünkre volt, van az a szardellás konzervhez hasonlítható élet, amiben négy évig éltünk.
Megtanultuk ugyanis higgadtan kezelni egyes dolgokat. 300 fiatal középiskolással megosztani egy fedelet ugyanis eléggé jó iskolának bizonyult, ami a szocializálódást illeti. Például, higgadtan viselkedünk, amikor mi tanulni szeretnénk, szobatársunk pedig történetesen a Tavaszi szél vizet áraszt c. ismert népdalt bömbölteti, Freddie Mercury interpretációjában.
Hasonlóan, csak felteszünk egy műmosolyt, amikor arról próbálnak meggyőzni bennünket, hogy a Google a szerb kormány kezében van, és ezzel próbálja az ország népét sakkban tartani.
Az ember akkor is csak vigyorogva vakargatja fejét, miközben a fürdőszobában két „nehézfiú” nézegeti magát meztelenül a tükörben, méregetve egymást, közben arról a pár lányról beszélgetnek, akik kinn kelletik magukat az udvaron.
Egyszóval, gyorsan megtanuljuk: Nagy az isten állatkertje, a kerítés pedig elég alacsony...
