Egy fiatal pár halad előttem az utcán. Belemerülnek a beszélgetésbe, a fiatalember energiaitalt szürcsölget közben. Amikor kiürül a doboz, egy elegáns mozdulattal a földre dobja.
– A disznó! Otthon is így csinálja?! – dühöngök magamban. Persze, nem ő az egyetlen Szabadkán, aki pofátlanul szemetel, mert csokoládéspapír, cigarettadoboz is bőven akad a járda mellett a fűben. A vadonatúj négyemeletes kockaház előtti parkolóhelyen pedig fekete olajfolt éktelenkedik.
Az a történet jut eszembe, amikor a német egyesülés után a kelet-németek elárasztották a nyugat-németországi nagyvárosokat. Egyikük a Trabantját vasárnap délelőtt a tömbházak közötti füves területen szerelte, s eközben bőven jutott az olajból a földre, fűre is. Természetesen a szomszédok feljelentették környezetszennyezésért. Jött is a rendőrség és a köztisztasági vállalatiak. Látványosan eltávolították az olajjal szennyezett földdarabot, tisztával pótolták, szépen elegyengették. Az ipsének közben végig ott kellett állnia a rendőr társaságában, hogy mindenki lássa, miatta történik a felhajtás, ő pedig nagyon-nagyon elszégyellje magát. Megkapta a csillagászati összegű számlát is, mert a kiszállás költségei őt terhelték. Biztos vagyok benne, hogy soha többé egy papírfecnit sem mert eldobni az utcán. Így kellene nálunk is csinálni, mert szerintem felnőtt korban a büntetésnél hatékonyabb nevelési eszköz nincs.
