Mit sem változott az idők folyamán az a réges-régi nézet, miszerint a pénz és a nők körül forog a világ. Legfeljebb annyit, hogy lett harmadik társuk, mégpedig a televízió. És ez aligha túlzás.
Gondoljunk csak bele, mi lenne velünk tévé nélkül!? Esténként, sőt napközben is, meg úgy általában. S mi lenne a világgal? Mibe kapaszkodna? Min dühöngene vagy éppen szórakozna? Hol élhetné ki perverz, exhibicionista és agresszív hajlamait? Hogyan kommunikálnának egymással országok, világrészek sokszor élőben? A rádión lehetne ugyan, mint egykoron, csakhogy a kép varázsát, pontosabban a kép és a hang együttes varázsát a rádió nem tudja helyettesíteni. Vissza a dzsungelbe amúgy sincs út, az ember végeredményben előrehalad, még ha ösztöneit tekintve nem is tudja megtagadni sok ezer éves önmagát: a gyűlölködést, öldöklést meg efféle „gonoszságokat”, melyekhez bizony sokszor társul a televízió is, alig pár évtizedes története alatt.
Persze jó példával is előhozakodhatunk, hiszen az emberi természet a segítőkészségről és együttérzésről is szól. Ennek képsorait látjuk a napokban az árvíz érkezésével.
