Most is úgy érzem magam, mint a kilencvenes évek elején. Történt akkor, hogy egy nagynevű politikus felszólította az ország népét, hagyjuk már abba az utcasarki pénzváltogatást, vigyük a beváltandó devizánkat a bankba, mert igaz, hogy csak kicsivel, de hozzájárulunk az ország talpra állásához.
2026. április 26., vasárnap
Jó reggelt
A Kárpát-medencei katolikus és görög katolikus búcsújáróhelyeket nemcsak magyarok látogatják, hanem a többi itt élő nemzet tagjai is: szlovákok, horvátok, románok, ruszinok, romák... Ez természetesen a leglátogatottabb vajdasági Mária-kegyhelyekre, Tekiára és Doroszlóra is érvényes.
Soha nem szerettem a pótlékokat, az „olyan, mintha, de mégsem az” dolgokat. Rohannék ki a világból, amikor azt hallom, hogy a szójakocka a pörköltben „olyan, mint a hús”, vagy hogy a főzőtökből, színezőanyagból és aromákból készített lötty „ananászbefőtt”.
Faluhelyre minden később ér oda. Később jött az áram, rádió, tévé, telefon, kábeltévé, de késett az internet is.
Közeledik a hideg tél, és mint valószínűleg sokan, én is már előre fázom. Ha hinni lehet egyes előrejelzéseknek, fagyos napok várnak ránk.
A Jó reggelt! a Magyar Szó egyik legrégebbi rovata, emlékszem, már gyermekkoromban is többször olvastam, amikor még a szüleim vásárolták az újságot.