Sokáig úgy véltem, hogy igencsak alávaló formája a kommunikációnak a pletyka: vénasszonyként ülni alkonyattájt a falusi utcai kispadon vagy megállni a sarkon kettesben-hármasban, és ráhúzni a vizes lepedőt boldog-boldogtalanra. Persze tudom, nem női és nem is öregkori sajátosság pletykálni.
2026. június 27., szombat
Jó reggelt
Vannak helyzetek, amikor az ember mások helyett is szégyelli magát. Lehet ez otromba viselkedés, nem az alkalomhoz illő öltözködés, illetlen beszéd vagy egy igencsak vitatható fellépés.
Panaszkodott egyik ismerősöm (az orvosnál várakoztunk, így volt időnk bőven a panaszokra), hogy nemrégiben behívatta a kommunális felügyelő, hogy vigye be mezőgazdasági gépeit az utcáról. Aratáskor és a kukorica betakarításakor nem szoktak szólni azért, hogy egy, vagy két éjszakára kinn marad az utcán egy csőtörő, arató-cséplő, vagy kukoricával megrakott pótkocsi.
Hol volt, hol nem volt, egyszer régen, valamikor a gépkorszak, a számítástechnikai éra kezdetén valamilyen furcsa oknál fogva felkerültem e-mail címemmel egy levelezési listára. A levelek pedig azóta is megállíthatatlanul, folyamatosan dőlnek a postafiókomba.
Nem tudom, más miként van vele, de én kismama koromban csupa kismamával futottam össze, és sose láttam még Újvidék utcáin annyi babakocsit, mint amikor hajdan én tologattam ott elsőszülött fiamat.
Már nagyban tart az adventi időszak. Az úrjövet beharangozza az ünneplés kezdetét, amely nemcsak az embereken, a pénztárcákon, az emelkedett alkoholfogyasztáson, az üzleteken, az utcákon, hanem a televízión is meglátszik.