Nemrégiben volt Szabadkán a Winteretno. Téli színházi napokat tartottak, mégpedig úgy, hogy egész nap akadt valamilyen foglalkozás. Délelőtt a gyermekeknek szerveztek játszóházat, gyermekelőadást, aztán pedig a felnőtteké volt a terep. Számomra meglepően sok kis lurkó volt ott a játszóházban. Egészen kicsik is, 3-4 évesek. A játszóház után következett az előadás. Kálló Földi Lilla és Kálló Béla művészek pillanatok alatt olyan hangulatot varázsoltak, hogy nekem is kedvem kerekedett az apróságok közé telepedni és végig nézni a Csizmás kandúr történetét.
Az előadás alatt egyetlen lurkó sem sikoltozott, de még csak nem is sétálgatott, nem kiabált, nem rendetlenkedett, hanem figyelt. Persze, a művészek meg is tettek ezért mindent, bevonták a gyerekeket a történetbe és időnként kikacsintottak rájuk, cinkosaikká avatták őket.
Ez nem egy színházteremben történt, hanem a játszóház alakult át szinte percek alatt színházzá. A kicsik párnákon ücsörögve figyeltek.
Nos, ilyen helyekre kellett volna elvinni azokat az újvidéki középiskolásokat is, akik annyira minősíthetetlenül viselkedtek, hogy meg kellett szakítani az előadást. Márpedig, ha ezt megtették a színészek, annak nyomós oka volt. A színész akkor is játszik, ha beteg, akkor is a színpadon van, ha nagy bánat emészti. Előadást csak végső esetben mondanak le. Megszakítani meg szinte nem is szoktak, kivéve ha valaki megsérül. De olyanra is volt példa, hogy törött kézzel, törött lábbal, de művész végigjátszotta az előadást.
Sokan a tanárokat hibáztatják, hogy nem nevelik meg a gyerekeket. Nem a tanárra kell hárítani a felelősséget. Ha egy gyerek 15 évesen úgy viselkedik egy színházban mint egy utolsó kocsmában, ott nem a tanár a hibás, és nem is a színész, vagy az, aki kitalálta, hogy esetleg korosztályuknak nem megfelelő darabot nézzenek meg a gyerekek. Az én szememben a szülő a bűnös, az szülői felelősség, hogy milyen ember kerül ki egy-egy családból. Nem lehet magyarázat a gyerek neveletlenségére se a nyomor se a nagy hajsza. Egyetlen kérdés van: fontos nekünk a gyerek vagy nem. Ha igen, akkor foglalkozunk vele, akkor 15 évesen már tudja, hogyan kell színházban viselkedni, ha meg helyettünk az utca nevelte, akkor ennek az újvidéki színházban történt botrány csak egy közbülső állomása. El sem merem képzelni, ha nem színházban, hanem az utcán vannak, akkor hogyan viselkednek. Annak a tanárnak meg, aki azzal magyarázta a diákok minősíthetetlen viselkedését, hogy nem megfelelő darabot voltak kénytelenek a gyerekek megnézni, minimum fegyelmit adnék, ha tehetném. Ennél józanabb nyilatkozatot vártam el egy pedagógustól.
