Március 23. a meteorológiai világnap ünnepe.1950-ben alakult meg Genfben a Meteorológiai Világszervezet (WMO), tíz évvel később ennek emlékére kikiáltották a világnapot.
Nem csak az információs forradalom hozott változásokat mindennapjainkba, hanem az időjárás változása is. Szinte mindennapos téma lett, hogy milyen fertelmes idő van már megint, vagy, hogy kinek milyen információja van a hétvégi időjárásról.
Néhány évvel ezelőtt tavasszal tavaszi időjárás volt, télen meg téli. Most meg igencsak megtréfál bennünket az időjárás. Decemberben verőfényes napsütés volt, tavaly húsvétkor meg zuhogott a hó.
Nem csak az egészségünket viseli meg a változékony, gyakran szélsőséges időjárás, hanem a növényzetet, az állatvilágot is. Emlékezzünk csak: tavaly a fecskéket etetni kellett, mert váratlanul lehűlt a levegő és a bogarak nem bújtak még elő. Most, a meglehetősen enyhe tél miatt meg rendkívül elszaporodnak a kártevők, a kullancsok. Ha netán még fagy is lesz, mint az utóbbi években oly gyakran, akkor ismét retteghetünk a gyümölcsért.
Sokan vitatják a globális felmelegedést: kitalációnak és az emberiség rémísztgetésének tartják az ózonréteg elvékonyodásáról szóló elméleteket, meg a vidékünkön is fel-fel tűnő tornádók állandóságáról meg a Pannon-tenger elsivatagosodásáról szóló jóslatokat.
Ha meg nem nevezett kutatókra hivatkozik egy cikk, én mindig fenntartásokkal fogadom a kutatási eredményeket, ám az időjárással kapcsolatos változásokhoz nem kell kutatási eredmény, a saját bőrünkön tapasztaljuk a változásokat, amelyek jórészt azért következtek be, mert felelőtlenül viszonyulunk a környezetünkhöz. Tulajdonképpen az ember évszázadok óta kirabolja a természetet, nem vele együtt él, hanem eltékozolja az értékeit, rongálja az örökül kapott kincseket.
A természet tűrőképessége határán van, s ezt egyebek között az időjárással is jelzi.
