Több európai országban már nem törődik a hatóság az autók motorjának számával. Használati eszközként tekintenek a motorra, ami kopik, fogy, ezért időnként ki kell cserélni. Ezekben az európai országokban azonban nem a motort cserélik ki az autóban, hanem új autót vesznek – mert három-négy évenként ezt meg is tehetik –, a régit pedig eladják nekünk. Motorostól. Namármost az történik, hogy az így hozzánk került, használt autóknak nincs száma. Itt pedig nagyon szeretik ellenőrizni az autón feltüntetett összes jelzést. Különösen a műszaki vizsgán. Mintha a számoktól függne az, hogy a kérdéses járgány veszélyt jelent-e a közutakon vagy sem. Ha megvan minden szám, és a fék jó, akkor mehet, még akkor is, ha az egész autó már szétesőfélben van.
A napokban kiderült, hogy kocsim motorjának sincs száma. Kéz alól vettem, szabályosan regisztráltam, és ugyanezt tettem öt éven át, és most hirtelen eltűnt a szám. Egy ismerősöm is így járt. Új számot kellett beüttetnie, és ez több ezer dinárjába került. Persze a pénzt az államnak fizette. Egy évre rá, valahol elrejtve a műszaki ellenőrzésen megtalálták a számot. A régit. Ennek a motornak tehát két száma volt. És ez sem jó. Kettő nem lehet, még akkor sem, ha mindkettő úgymond hivatalos. Az egyik azért, mert a gyárban vésték bele, a másik pedig azért, mert a rendőrség megbízottja ütötte oda. Az emberemnek ismét ki kellett nyitnia a bugyellárisát, járnia a rendőrség hivatalait, és megszüntetnie az egyik számot.
Nem attól félek, hogy nekem is ugyanezt kell végigszenvednem, hanem attól, hogy ha most, tavaszpirkadatkor belép a kapunkon két rendőr (mindig párosával sétálgatnak), és igen alapos műszaki vizsgálat alá vetik a négy éves, alig pöfögő kínai fűnyírómat? És ha csak az lesz a baj, hogy nem lelik a számát?
