Az élelmiszereket árusító üzletláncok különféle kedvezményekkel igyekeznek magukhoz csalogatni a vásárlókat. Ilyen a hétvégéken érvényben lévő tíz vagy több százalékos árleszállítás a teljes árukészletre, vagy a vásárlói törzskártyával járó rendszeres árkedvezmények egy-egy cikkre, vagy a matrica és a pontgyűjtő akció, amely után a vásárló bizonyos összeget levásárolhat ingyenesen az üzletben, vagy fél áron szerezhet meg különféle eszközöket és berendezéseket.
Az ígéretesnek tűnő kedvezmény természetesen jól átgondolt és felépített marketingfogás az üzletláncok részéről, amelyek ezzel édesgetik magukhoz a vásárlókat, majd ebből anyagilag is jól profitálnak. A fogyasztói világ átka ez, amivel a vevők már nem biztos, hogy olyan jól járnak, mert a kedvezmények többnyire olyanok, mint a Mátyás király meséjéből ismert lány esete, aki galambot vitt ajándékba a királynak, de mielőtt átadta volna, szélnek eresztette. Vagyis vitt is ajándékot, meg nem is. Ilyenek az üzletláncok nyújtotta kedvezmények is. Legtöbb esetben csak látszat-kedvezmények, amelynek a legfőbb célja megnyerni a vásárlókat, és megszerezni a pénzüket. Mindenesetre hatékony reklám-csalik ezek, amit mi vásárlók többnyire, rövidebb-hosszabb gondolkodás után, de elhiszünk, még ha különben tudjuk is, hogy átverés. Mert sokszor kényelmesebb mindent egy helyen megvenni, mint hat boltba szaladgálni, vagy nincs is más választásunk, mert a keresett termék csak az adott üzletlánc boltjában kapható. A kedvezményes árucikkekről aztán gyakran kiderül, hogy más helyen kedvezmény nélkül is ugyanannyiba került, esetleg olcsóbb is volt. A törzsvásárlói hűségünk után járó ingyenesen vagy fél áron kapható élelmiszert vagy edényeket pedig már régen kifizettük a korábbi vásárlásainkkal, ami az üzletláncnak így tényleg ingyen van, ráfizetés nélkül.
A napokban rájöttünk, hogy a pontgyűjtő vásárlói törzskártyából a családunknak is van némi haszna, hiszen így nemcsak az üzletlánc tudja névre szólóan, hogy mennyit költöttünk, hanem mi is dinárra pontosan nyomon követhetjük, hogy a családunk egy-egy időszakban mennyit is költött élelmiszerre, pelenkára és egyéb közszükségleti cikkekre, anélkül, hogy ezt rendszeresen jegyzetelnénk. És az is ismét tudatosodott bennünk, hogy orwelli fogyasztói világban élünk, ahol a Nagy Testvér mindig figyel, ha ránk nem is, de pénztárcánkra biztosan, hogy mielőbb kiürüljön.
