Az utóbbi időben gyakran hallani az újvidéki Radosno detinjstvo iskoláskor előtti intézmény helyzetéről. A vezetőséget elsősorban a munkaerő- felesleg kérdése foglalkoztatja, azonban arról sehol sem esik szó, hogy a mosdókban nincs szappantartó, a törlőkendőt, a nedves zsebkendőt, sőt még az ivóvizet is a szülőknek kell biztosítaniuk egy-egy csoporton belül.
És akkor még nem is szóltam a menüről. Nem biztos, hogy jómagam is valami túl nagy étvággyal várnám a szardíniás vagy a legegyszerűbb, egyébként sütésre alkalmas margarinnal megkent sajtos kenyeret...
Óvodás gyermek anyukaként most kezdek ismerkedni közoktatási rendszerünkkel, és azt kell, hogy mondjam: már jócskán csalódtam. Azon kívül, hogy kevés az az óvónő – tisztelet a kivételnek – aki lelkesedéssel, igazi odaadással végzi munkáját, az intézmény csupán a helyiséget biztosítja. Minden mást, ami a gyermekeknek szükséges, a szülők szerzik be. Nem tudom, hogy más helyeken milyen a helyzet, de szerintem ez semmiképp sincs rendjén.
Hamarosan itt a tavasz, a gyermekek érthetően vágynak a szabadba. Ahhoz, hogy hasznát tudják venni az óvodánk udvara egy részének, a biztonság érdekében újra kellene vakolni egy omladozó félben lévő oszlopot, azonban az óvodának erre nincs pénze. Igaz, nem tették kötelezővé, de sugallták: ha a szülők is egyetértenek, vegyenek részt a munkálatok pénzelésében.
Rácsodálkoztam, hogy nálunk létezik ilyesmi, vagy ránk jellemzőek az ilyen szervezési, megoldási módszerek?! Attól tartok, ha elbocsájtják az intézményből azt a több tíz munkaerő-feleslegnek nyilvánított személyt, az ezáltal megtakarított pénzt aligha a gyermekek érdekét szolgáló célokra fordítják – és ki ellenőrzi majd ezt? Senki. A szülők pedig továbbra is vihetik a törlőkendőt, a nedves zsebkendőt, a vizet és minden egyéb kelléket, amelyeket az óvoda nem képes megvásárolni az alapellátás keretében. Ezzel az erővel többet érne, ha a margarint is mi vinnénk, hogy ne a legrosszabb minőségűt etessék a gyermekeinkkel...
