Meg lettem jelölve! – no, ez az a mondat, aminek elhangzásától napok óta rettegtem. De megtörtént. Lányom egyik barátnője már teljesítette is a szerintük jópofa, ártatlan kihívást. S most rajta a sor. Ha nem teszi meg amit elvárnak tőle, amit a csordaszellem diktál, „levizsgázik” önmaga és társai előtt. No, de milyen vizsga ez? Bizonyára hallottak már róla olvasóink, hogy a tinédzserek és a húsz éven felüliek körében is terjed a gyors ivás, s mindenféle bizarr alkoholfogyasztási mód, melyek Amerikából, Nyugat-Európából és a skandináv országokból indultak útjukra. Az első lényege a minél rövidebb idő alatt minél több szesz elfogyasztása, a gyors lerészegedés, illetve, hogy bármilyen tömény szeszt nem szájon át, hanem az emberi test egyéb nyílásain keresztül juttatnak a szervezetbe, azt remélve, hogy így az alkohol gyorsabban felszívódik. S ma már nem évek, hanem napok, órák kérdése csupán, hogy nálunk is megjelenjen egy-egy amerikai, nyugat-európai hóbort. Ez számomra nem egy jó reggelt, és nem egy jó nap. Nehéz kihívás elé állít. Hat e majd a felhozott példám, hogy halálos áldozatot is szed az új netes őrület, az ivós játék, amire most őt is bejelölték? Vajon van-e jó értelemben vett szülői tekintélyem: amelynek célja nem elsősorban a félelemkeltés, a katonás engedelmesség kiprovokálása? Hiszen nem célom a félelemből való engedelmesség, amely csak addig hat, míg fennáll a lebukás veszélye. Nem akarok „keménykedni”, a gyerekemet hazudozásra kényszeríteni. Természetes, ha a tizenéves önálló döntéseket szeretne hozni, el akar szakadni a szülőtől. De vajon lesz-e erőm megmagyarázni, hogy ahhoz, hogy autonóm személy legyen, önkontroll és felelősségtudat is szükséges? Tudok-e majd okosan érvelni amellett, hogy mennyivel erősebb jellemre vall ilyen esetekben egy határozott NEM, mint az egyhuzamban legurítandó fél liter sör, és az annak bizonyítására feltett videofelvétel a közösségi oldalon.
