Türelmetlen kopogás – ez már a Tavasz, kétségkívül!
A próféta szakállára, rakjunk rendet, takarítsunk ki végre! Álmodó Arimán fogta a porrongyot, és lepókhálózta a falakat a padlástérben. Amikor ezzel megvolt, töltött magának egy fityóka barackpárlatot, egy pohárnyi friss ártézi vizet, elszívott egy szál cigarettát, majd hozzálátott a földszinthez. Aztán jött a temérdek mosatlan. A hegy tetején odaszáradt babgulyás, a legmélyén pedig vadul burjánzó, fekete és sötétzöld penészflóra. Ki vele a kerti csaphoz, és adj neki! Két-három órán belül ez is megvolt.
Most pedig rajtam a sor! Leült az erkély édesen cirógató napsugarai közé, a kádat teleengedte halk, langyos és simogató zenével, ivott egy korty gyümölcspárlatot, rágyújtott, és teljesen ellazította a testét és a lelkét. A szellemét végigterítette a csillogón tiszta kövön, majd nekiállt kilapátolni a fejéből a temérdek felgyülemlett salakot és szemetet. A patvarba, hiszen a tested templom, azért gyújtasz olykor füstölőt, és áldozol miseborral, hogy megtisztulj odabent, nem pedig azért, hogy bekátrányozd a falakat és feláztasd a parkettát! Ó, égi/földi Hármasság, miket műveltem véled, sajnálommmmm...!
Patyolat új lelket öltött, a szellemét lesikálta, lassú mélyeket lélegezve testét, szívét ehhez igazította. A fejét simára borotválta, rőfös szakállát két ágra fonta, majd hagyta, hogy az élő és elhalt szőrszálakból lassan megszülessen az apránként növekedő nemezkígyó. Testét, lelkét kiürítve, ellazulva, a szellemét az erkély fémkorlátjára terítette száradni, s imígyen ült egy helyben egy Napig.
Ezt követően az ajtóhoz lépett, és beeresztette az odakünn türelmesen várakozó Vendéget.
