Az ember már megszokta, hogy a választási kampányok idején a csapból is a politika folyik, és szépen csengő ígéretekkel árasztanak el mindenhonnan. Fizetett politikai hirdetések, választási műsorok mennek a tévében, a rádióban, újságokban, az interneten is lépten-nyomon ebbe ütközünk, a postaládánkban szórólapokat, leveleket találunk, óriásplakátok hirdetik a szlogeneket, a városközpontban standokon kampányolnak stb. A kampány erről szól, s bár megszólhatjuk a politikusokat, hogy folyton szerepelnek, fényezik magukat, ígérgetnek, és a nép közé mennek, ha nem ezt tennék, nem kerülnének be a köztudatba, és senki sem szavazna rájuk.
A gondom azzal van, hogy ismételten telefonon zaklatnak, azzal takarózva, hogy felmérést készítenek. Az előző választások alkalmával is kikérték a véleményem erről-arról, most pedig arról kérdeztek, támogatom-e a korrupció elleni harcot. Hát persze – mondom én, s magamban azt gondolom: Na, és akkor mi van, ha támogatom?, de hallgatok. A második kérdésnél szakad a film: szavazatommal is támogatom-e ezt? Közlöm velük, semmi közük hozzá, kire szavazok. Két nap múlva csengettek a kapun, ugyanannak a pártnak két fiatal aktivistája is felmérést készít: kimegyek-e szavazni, s ha már igen, elképzelhető-e, hogy erre a pártra adom a voksomat? Udvariasan őket is elzavartam a fenébe, de más aktivisták is becsengettek: „Ugye számíthatunk Önre?” Akárhogy válaszolok, az jó nem lehet, hiszen bármennyire anonim felmérésről van szó, ha becsengetnek a kapun, felhívnak itthon, már egyáltalán nem titok, kivel beszéltek, másrészről pedig felmerül bennem a kérdés, ez egyáltalán törvényes-e, mert ha bárkinek bármilyen köze lenne ahhoz, kivel szimpatizál a polgár, akkor nem szavazólapon karikáznánk, hanem sms-ben adnánk le a voksunkat névvel.
Tudva, hogy ez legközelebb sem lesz másként, csak azt bánom, hogy legközelebb is ugyanígy dühöngeni fogok. De legalább hamarosan vége a kampánynak, s azután már csak drága edényeket és készítményeket akarnak majd rám sózni telefonon.
