Nem tudom, Önök, kedves Olvasók, mit gondolnak, de én már szinte semmit sem merek tűnődés nélkül megvenni. Mostanság szinte semmit sem tudok teljes bizonyossággal, meggyőződéssel a kosaramba tenni azzal, hogy a választott áru biztosan az, amit szeretnék. 30-40 éves fagyasztott húsokat árulnak, elhullott állatokból gyártják a méregdrága füstölt sonkát meg a kolbászt?! Hát hová jutottunk?
Lehet erre azt mondani, hogy ki kell menni a tanyára és tanyasi csirkét venni, meg falusi kolbászt bekészíteni, de kénytelen-kelletlen, időnként csak el kell menni friss húst venni, még akkor is, ha valamicskét előre bekészítünk.
Nem lehet bizalmunk a bevásárlóközpontokban kapható áruban, és nem lehet a hentesboltok irányába sem. Ma mindenki csak meg akar gazdagodni. Mintha nem lenne már eleve óriási különbség így is a tőkehús meg az állat élősúlyának ára között. Akkor is meglenne a haszna a hentesnek is meg a feldolgozónak is, ha húst tennének abba a termékbe, amelyikbe az való, meg ha nem lejárt szavatosságút vásárolnának a kereskedők, vagy nem injekcióznák be vízzel, hogy többet nyomjon.
Én nem tudom, meddig lehet ezt még csinálni.
Nagyon szurkolok, hogy rend legyen ebben az országban, és a fogyasztóvédelem is bekerüljön végre a közbeszédbe. S új értelmet nyerjen a szó, hogy kereskedelmi és egészségügyi felügyelő. Mostanság nemigen hallatnak magukról, sőt azt is mondhatnám, fogalmunk sincs, mit csinálnak. Lehet, hogy titokban nagy dolgokat fedeznek fel, és mentenek meg bennünket a mit tudom én mitől.
Nekem mindenesetre sokkal jobban esne, ha a csalókat buktatnák le.
