Azt már jól tudjuk, hogy az év szinte minden napjára jut egy világnap. Némelyikre több is. Nemrég a boldogság világnapja volt, és ami ezzel kapcsolatban elgondolkodtató, hogy vajon kit és mi tesz boldoggá. Mindig akadnak olyanok, akik nagyon ráérnek és nem tudnak mit kezdeni magukkal. Ezért olyan elfoglaltság után néznek, ami boldoggá teszi őket. Ha a sportolás, a meditálás vagy egy új recept kipróbálása mellett döntenek, az nagyon is dicséretes. Lehet ilyenkor olvasni, filmet nézni, zenét hallgatni, otthont csinosítani vagy rendszerezni a holmikat. Mégis akadnak olyanok, akik ilyenkor nem a lelküket, hanem az egójukat táplálják. Ehhez ad jó lehetőséget a világháló, ahol kiélhetik magukat. Árgus szemekkel figyelik, hogy hol mi jelenik meg, mert elsőként akarnak reagálni. Rosszindulatú vagy kioktató kommenteket küldözgetnek, azt képzelik, azzal majd jól odamondják. Csak ennyi érdekli őket. Gyakran persze álnevekbe burkolózva, mert nem elég bátrak ahhoz, hogy kiálljanak mocskolódó szövegeik mellett. Persze olyanok is akadnak, akik felfedik kilétüket, sőt büszkék arra, hogy kíméletlen és éles véleménnyel szurkálódhatnak. Holott előfordul, hogy akinek címezték, valójában nem is kíváncsi a reagálásra, vagy épp nem az ő reagálására kíváncsi. Az ilyeneket azonban nem érdekli, hogy kéretlen véleményekkel tolakodnak előre. Azt sem látják be, hogy ez csak saját maguk kiélése miatt történik, és amit tesznek, az csak egy írásos maszturbáció. Akinek nem inge, ne vegye magára – tartja a mondás. Ilyenek is léteznek, őket ez teszi boldoggá, ettől elégülnek ki.
