Vélemény

A héten beköszöntött a sokat emlegetett vénasszonyok nyara, ám nincs benne sok köszönet. Az ember azt sem tudja, hogyan öltözzön, reggel hideg van, dél körül már kóvályogni a hőségtől, estére pedig...

Volt idő, amikor a televízió képernyőjén keresztül nemcsak zenét hallgattunk, hanem egy egész világba csöppentünk. A Music Televison nem csupán egy csatorna volt – életérzés, generációs jelkép, kul...

Miközben e sorokat írom, az 1944-es vajdasági tragikus eseményekről tartandó temerini előadásomra készülök. Néhány nap, és elérkezik október 23-a, amikor a magyar nemzet az 1956-os forradalomra és...

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogyan változik az anyasághoz való hozzáállásunk a közösségi média korában. Régen, amikor gyerek voltam, a mese egyszerű dolog volt: este anyukám mellém ült, előv...

Tudományos tény: ha leghétköznapibb dolgot is végzünk éppen, pl. bevásárolunk, de közben ott van velünk egy barát, boldogabbak vagyunk.

Amikor 1876 májusában a péterváradi szőlőkben megjelent a kártékony, szőlőpusztító bogár (Lethrus cephalotes), népiesen a csajkó, Las-Torres János azonnal javaslattal állt elő a Borászati Lapokban, miként lehetne e szőlőket károsító rovart hatékony módon irtani. Ő kétféle védekezési módszert javasolt a rovarok ellen, amelyek a szőlő fiatal hajtásait rágják és gyengítik a növényt: az egyik a hígított kénsavval való öntözése, a másik pedig, hogy a szőlőt kora tavasszal kell megmetszeni, majd még egy ideig földdel betakarni.