Megváltoztatta az emberek életét az okoseszközök használata. Sokaknak (nagy) segítséget jelentenek, de bőven okoznak gondot is. Egyéneknek, közösségeknek, vállalatoknak, államoknak, s mindenütt, ahol használatba kerültek.
A lakosság a leggyakrabban talán a közösségi médiafelületek látogatására, ottani megjelenésre, szereplésre használja a kütyük egy részét, elsősorban az okostelefonokat. Az utóbbiak régebben státusszimbólumok voltak, ám jó ideje hétköznapi használati tárgynak számítanak. A gyerekek egyre fiatalabb korban jutnak hozzá ilyen eszközökhöz, amelyek káros és romboló hatása bizonyított. Bár hasznos tulajdonságaik is vitathatatlanok.
Az okoseszközök koronázatlan királyának (értsd: a mobiltelefonnak), s a közösségi médiának a túl korai és gyakori használata azonban – a hozzáértők szerint – kedvezőtlenül hat a kiskorúak idegrendszerének fejlődésére, ami lelki sérüléseket okozhat nekik. Erre alig figyel a többség, amely inkább arra törekszik, hogy – amint lehet – belépjen kedvenc közösségi oldalára, videómegosztójára. Az élcsapatot alighanem épp a kiskorúak (tinédzserek) alkotják.
A szakértők pedig dohognak, figyelmeztetnek és tanácsokat adnak, segíteni próbálnak. Abban, hogy mikor és miként (nem) kellene használni az okoseszközöket, illetve az általuk is elérhető közösségi platformokat. Elkerülni azokat a veszélyeket, amelyek mindenkire leselkednek. Főként a fiatalokra, akik közül némelyek imádják a digitális platformokat, kommunikációjuk, életük részét képezik. Mások óvatosabbak, s csak szükség esetén keresik fel ezeket a virtuális vidékeket.
Az ilyen netes felületeket az autoriter, diktatórikus rezsimek sem kedvelik. Némelyek csak korlátozzák, míg mások tiltják a lakosság hozzáférését.
A (nyugati) demokráciák sem riadnak vissza a restrikciótól, a letiltásoktól, a platformokhoz való hozzáférés blokkolásától. Rendszerint nemzetbiztonsági és adatvédelmi okokból. Újabban a fiatalok mentális egészségének védelmére is hivatkozva. Idézve tudományos és szakmai kutatások elgondolkodtató eredményeit, bizottságok és tanulmányok ajánlásait.
Ezekből ugyanis kiderült: a képernyő és a mobilkijelző előtt eltöltött túl hosszú idő pusztító hatással van a kiskorúak (főleg a serdülők) lelki-szellemi fejlődésére és a valós emberi kapcsolataikra. Ennek megelőzése a szülők felelőssége (lenne), de nélkülözhetetlennek tűnik az állami beavatkozás is.
Ám a kutatások, felmérések azt sem hallgatják el, hogy a közösségi média sok esetben pozitív szerepet is játszhat a fiatalok életében. A tudásmegosztástól kezdve a kapcsolattartásig.
A veszélyekre nemcsak (szociál)pszichológusok, agykutatók és más szakképzettségű világi szakemberek serege figyelmeztet(ett), hanem a katolikus egyházfő is. XIV. Leó pápa tavaly nyáron a Szent Péter téren kongatta meg a vészharangot. Általános audienciáján mondott beszédében mutatott rá a virtuális világ veszélyeire, az ottani interakció hiányosságaira. Az algoritmusok, botok és trollok dzsungeléből kiáramló (ál)hírek, féligazságok, (ügyesen álcázott) hazugságok, (gyakran) manipulált szavak, megalapozatlan állítások, ellenőrizetlen tényekre épült hiteltelen vélemények, csalóka tartalmak, valamint valós és hamisított képek, hangfelvételek ártalmaira.
Úgy ítélte meg, hogy „olyan társadalomban élünk, amely megbetegszik a közösségi médiás »bulimia« miatt”. A híveket arra kérte, hogy imáikkal segítsék a virtuális térben zajló kommunikáció gyógyulását.
Az utóbbi években inkább kormányok üzentek, sőt döntöttek is. Néhány országban (törvényi) szigorításokat, tiltásokat vezettek be, másutt határozottabb fellépést helyeztek kilátásba.
Az (óv)intézkedések jelentős része a platformokat működtető cégeket érinti (korlátozza vagy igyekszik korlátozni növekvő hatalmukat) és a lakosságot. Elsősorban a kiskorúakat. Esetükben a fő cél az okoseszközöktől és a közösségi médiától való függőség csökkentése, illetve a megkímélésük a káros hatásoktól, tartalmaktól. (Az ENSZ szerint a világ országainak már 58 százaléka betiltotta vagy korlátozza az okostelefonok használatát az oktatási intézményekben. Néhol csak az általános iskolákban, másutt a gimnáziumokban is.)
A szigorításokra készülők közül legutóbb (április 8-án) Görögország jelezte, hogy 2027. január 1-jétől megtiltja a 15 éven aluliak számára a közösségi oldalak használatát, mert az – miként Kiriákosz Micotákisz kormányfő megjegyezte – alvászavart, függőséget és szorongást alakíthat ki a megnevezett korosztályok körében.
Bő tíz nappal korábban (március 27-én) Ausztria közölte, hogy törvénnyel akadályozná meg a 14 évesnél fiatalabbak jelenlétét a közösségi médiatérben. Ezeket a kiskorúakat a negatív hatásoktól és az olyan digitális platformoktól akarják távol tartani, amelyek „függővé teszik, sőt gyakran megbetegítik” őket. A jogszabály tervezete júliusig készülhet el.
Hasonló intézkedéseket, korlátozásokat terveznek Csehországban, Nagy-Britanniában, Norvégiában, Portugáliában, Spanyolországban, Szlovéniában és másutt is.
Franciaország parlamentje már az idén megszavazott egy törvényjavaslatot, amely tilalom bevezetését írja elő a 15 év alatti korosztályok számára. A döntés végrehajtása legkorábban 2027-ben kezdődhet meg.
Másutt is riadót fújtak. A világ legnépesebb államában, a csaknem 1,45 milliárd lakosú Indiában és Malajziában még csak fontolgatják a szigorítást, a közösségi oldalak használatának korlátozását vagy betiltását a gyerekek számára. A 288 millió lakosú Indonézia már túl van ezen: március 28-tól csak szelektíven engedélyezi a 16 éven alattiak hozzáférését a közösségi médiához. A kormány a virtuális térben leselkedő veszélyekkel indokolta a döntést. Ausztráliában tavaly decemberben lépett életbe a 16 évesnél fiatalabbakra vonatkozó tilalom. Anthony Albanese kormányfő szerint nemcsak a kibertér veszedelmeitől akarják megóvni az érintetteket, hanem „a normális gyerekkort” is vissza akarják nekik adni.
A 46 országot tömörítő Európa Tanács emberi jogi biztosa nemrég óvatosságra intette a kormányokat. Michael O’Flaherty javasolta nekik, hogy inkább a bajok forrásaként működő digitális platformokat regulázzák meg, ne a gyerekeket.
Nyitókép: Pixabay
