szerző: Berényi Sarolta
Az ajtót mindig be kell csukni, mert bemegy a füst.
Ajtó!
Ez az egy szó égett visítós hangon a fülembe.
Amikor egy garzonlakásba költöztem,
ahol csak bejárati ajtó volt,
nagyon megnyugtatott az egybefüggő tér.
Nincsenek előttem falak.
Telepakolhatom a kezeimet, nincs mit kinyitni könyékkel.
Egy éjszaka ismerős zajra ébredtem.
Álmomban nyikordult meg az olajozásra váró ajtó.
Rémülten felugrottam,
mielőtt bárki odakiabál,
be kell csuknom.
Rá kellett jöjjek, ez nem az ajtónyitás hangja.
Ez a mérgező honvágy kopogása.
A vers a szerző Nem megváltani jöttem című kötetéből való, amely a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában jelent meg.
