Érdemes betérni egy sétára (II.)

A természet szeretete, a természet iránt való rajongás, kötődés nem új keletű dolog. Ha végiggondoljuk a művészeti irányzatokat, igen sokban fellelhető a természet közelsége, a természetbe való kivonulás, vagy akár a természeti motívumok megjelenése, alakváltozata. Lehet ez zene, irodalom, vagy akár a képzőművészet. Gondoljunk csak Szinyei Merse Pál, Claude Monet vagy akár Georges Seurat festményeire, amelyeken a zöld pázsit, park jelenik meg. Sorozatunkban képeslapszerű parkbemutatókat közlünk, hogy a kedves olvasóval a Magyar Szó hasábjain együtt barangoljuk be Vajdaság zöld oázisait, felidézzük a letűnt korok emlékeit, a parkokhoz fűződő történeteket, kialakításukhoz kötődő érdekességeket.

„A park-egylet, mely czéljainak elérhetése végett az 1885. és 1886. években, a városkertben csinos üvegházat is építtetett, sikeres ápolgatásával már eddig is annyira átalakította a kertet, hogy jelenlegi képe messze túlhaladja néhány év előtti állapotát” – írta a verseci születésű Milleker Bódog (Félix) régész, helytörténész: Versecz szabad királyi város története c. kötetében.
– Amikor megalakult a városi kert kedvelőinek a társulata, szinte versengtek egymással Versec leggazdagabb emberei, hogy ki fog több pénzt adni a park bővítésére, szépítésére. Egymás után készültek el a szobrok, jótékonysági hangversenyeket szerveztek, a parkban pávák sétáltak. Állatkert is volt. A park egyfajta kiállítótér volt. Szobrot kaptak az évszakok, Ámorok, voltak gyermeket ábrázoló szobrok, a kor ismert alakjai sorjáztak. Itt állt Erzsébet királynő (1899) és Ferenc József császár (1902) emlékműve is. Nikolaus Lenau, a bánáti származású híres osztrák költő mellszobrát 1912-ben állították fel. A szobrok nagyobb része németországi öntödékben készült a XIX. század végén. A park központi részén álló szökőkút 1893-ban épült. A mai Csehországban készült, az ára pedig 720 forint volt. A tervezők elgondolása szerint Pannon-tengerre emlékeztette a látogatókat. Megnyitásakor 15 méter magas volt a vízsugara. Üvegházat építettek szezonális virágok termesztésére, majd 1886-ban megkezdődött a park kovácsoltvas kerítéssel, téglafallal és öt pompás rusztikus kapuval való körülkerítése, amely 1889-ben fejeződött be. Zenepavilont (1901), 1906-ban pedig játszóteret építettek a parkban, meséli beszélgetőtársunk. 

A közel hathektáros területnek kiváló fekvése van a Verseci-hegy lábánál. A kápolnahegyen fakadó János-patak volt sokáig a terület fő vízellátója.
– A szomszédos sportpálya megépítésével azonban átvágták a vízvonalat. A patakot pedig másik oldalon csövekbe szorították. A terület nem kap elég vizet a talajból és sok fa és növény elszárad itt a parkunkban. Nem volt több szerencséje a locsolás biztosítására az 1891 és 1893 között épített víztoronynak sem. Pedig egy 22 méter mély kutat ástak, és vízellátó medencéi is voltak. Sajnos a második világháború után már nem használják. Elhanyagoltan áll, pedig akár egy képgaléria vagy akár kávézó is lehetne belőle, hiszen szép a kilátás innen a hegyre, meséli Fodor Tamás.

A park tereprendezését a legjobb európai – elsősorban német és bolgár – kertészekre bízták. Különös gondot fordítottak arra, hogy a lehető legtöbb faj képviselve legyen. Így ritka és egzotikus fajokat is vásároltak, ami botanikus kert jelleget kölcsönzött a parknak. A park trapéz alakú, és 66 670 m² területet foglal el. Védett természeti terület. Építészeti stílusa a XVIII. században divatos francia (klasszikus) és az angolparkok (romantikus) elemeit ötvözi. Gazdag növényzettel, lombhullató és örökzöld fákkal, valamint ritka cserjékkel rendelkezik. Több mint száz növényfajt azonosítottak, amelyeket életformájuk szerint négy nagy csoportba sorolnak: fák, cserjék, kúszónövények és lágyszárúak. A központi platánfasort tölgyfa-, gesztenye-, juhar- és nyárfasorok veszik körbe. Az ösvények kereszteződésénél kör alakú bővítmények találhatók pihenőhelyek formájában, padokkal, néha egy fával a közepén. A metszéspontjukban pedig a szökőkút található.

Beszélgetőtársunk felhívta a figyelmünket a verseci rózsára is, amely Sieber Józsefhez, Versec Városi Parkjának utolsó kertészéhez fűződik.
– Sieber József 1920-ban született. Ősei, édesapja és nagyapja is gondozták a parkot. A második világháború után kénytelen volt elszökni szülővárosából. Neki szerencséje volt, mert sok nemzettársa később megtorlás áldozatává vált. Elmenekült, de soha nem felejtette el szülővárosát. Versecnek szentelte az egyik rózsáját. Ez a fehér rózsa, valamennyi rózsaszínnel. A városi parkon kívül még csak a verseci katolikus templom udvarában lehet látni ezt a szép halvány fehér, rózsaszínű árnyalatú rózsát. Egyébként a parkunk rózsáit ma Németh Ildikó gondozza – hallottuk a helytörténeti kutatótól.

Persze a parkon is meglátszanak a huszadik század vérzivataros eseményeinek a nyomai. A „nagy háború” után sok szobor eltűnt a parkból, s helyükre mások kerültek. Magyar vonatkozású emlék nem maradt. Persze elképzelhetetlen ma mondjuk Ferenc József vagy Erzsébet királyné köztéri szobra Szerbiában. De a vidék életében mélyebb nyomot hagyott németség hagyatékának sincs sok nyoma. Eltekintve attól, hogy 2011-ben, nem sokkal a park támogatóinak újjászerveződése után – hogy-hogysem – visszakerült a parkba Nikolaus Lenau híres német költő szobra, aki a bánáti Csatádon (ma Románia) született, de életének egy jelentős része Versechez kötődött. A többségi nemzet alakjain kívül így egy más nemzethez tartozó személy létezéséről is van nyom Versec Város Parkjában. 

Az idő és az emberek megtették a magukét a park élővilágában is. A fák elöregedtek, meggyengültek. Nem véletlenül olvasható a park főbejáratán, hogy erős szél esetén nem ajánlott bemenni. A veszély nem is kicsi, hiszen a Verseci-hegység lábánál élőknek évente legalább háromszáz szeles napja van. Vagyis a tiszta levegőnek megvan a maga kockázata is. A Városi Parkot évek óta intenzíven használják, ami kétségtelenül a talaj tulajdonságainak leromlásához és megváltozásához vezetett. A város fejlődésével és a közvetlen környezetében épült utak építésével a park talaja folyamatos szennyezésnek van kitéve, különösen nehézfémekkel. Az elmúlt években a varjak telepedtek a magasabb fákra. Nemcsak, hogy a károgásuk zavarja azokat, akik a város zajától akarnak elmenekülni, hanem az is észrevehető, hogy a védett madár ürüléke jelentősen befolyásolja a talaj fokozott nitrifikációját, megváltoztatva annak kémiai tulajdonságait.

– A két világháború idején a várost és benne a parkot nem érte komolyabb kár, de az elhanyagoltság és az ott állomásozó katonaság azért nyomott hagyott maga után, amit idővel korrigálni lehetett. A szárazság mellett a park esetében még egy negatív hatás észlelhető. Az pedig az ide járó fiatalok randalírozása. Hiányzik a gondviselés – vélekedik Fodor Tamás.