A társadalmi feszültség nem csökken, illetve a megosztottság közötti űr is csak egyre nő. Egyesek szerint ennek a tarthatatlan állapotnak, ami már lassan másfél éve tart, csakis az előrehozott választások vethetnek véget, mások viszont éppen azt hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi helyzetre nem a választások jelentik a megoldást. Miután két hete a médiadolgozók a polgárok támogatásával az elnöki palota előtt tüntettek, a március végi helyhatósági választások során az újságírókat ért támadások miatt, Aleksandar Vučić államfő konzultációs tárgyalásokba kezdett a parlamenti pártok vezetőivel, többek között az előrehozott választásokról. Az elmúlt napokban ezekből az egyeztetésekből azt lehet leszűrni, hogy az ellenzéki pártok nem kívánnak tárgyalóasztalhoz ülni a köztársasági elnökkel, a koalíciós partnerek között pedig megosztóak a vélemények a választásokkal kapcsolatban. Vagyis egyelőre, amit biztosan tudni lehet: nyáron vagy lesznek előrehozott parlamenti választások, vagy nem.
Az előrehozott választások szükségessége már több mint egy éve felmerült. Még akkor, amikor leomlott az újvidéki vasútállomás előtetője és 17 embert maga alá temetett. Közülük 16-an elhunytak, egy személy pedig súlyos, maradandó sérüléseket szerzett. Két miniszter mondott le ezt követően, a felelősségük kapcsán még mindig tart a nyomozás. Az egyetemi hallgatók ugyanakkor tüntetésekbe kezdtek, amelyek egyre csak nőttek, miután a velük szembeni fellépések során is egyre brutálisabb eszközökhöz nyúltak. Új kormánya lett az országnak, miután az akkori kormányfő is benyújtotta lemondását. A parlamenti üléseken is megjelent a füstbomba, a síp, a zaj, sőt az erőszak is. És bár korábban enyhébb okok miatt is szívesen nyúlt a legerősebb párt az előrehozott választásokhoz (egyedül az államfő mandátuma volt teljes, 2-3 évente azonban megszervezték eddig a parlamenti választásokat), ezúttal továbbra is bizonytalan, hogy mikor járulhatunk újra az urnák elé.
Az okokat mindenekelőtt a felvállalt kötelezettségekkel magyarázzák: például azzal, hogy jövőre tartják Belgrádban az EXPO 2027 specializált világkiállítást, és ez a projekt köré számos, többek között infrastrukturális beruházás is kötődik. Sokban nehezítette ezt a vállalást az, hogy a belpolitikai válság miatt bizony európai pénzösszegek késve kerültek kifizetésre. Másrészt utolérte Szerbiát az energiaválság „szele”, megoldást kellett találni a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) orosz kézben levő tulajdonjogának megvásárlására, hogy ne maradjon az ország teljesen üzemanyag nélkül. Az ügy még mindig nem zárult le. És mintha ez, vagyis az orosz–ukrán háború nem volna elég, a közel-keleti események újabb terhet róttak az egész világra, Európára különösképpen, és Szerbiára is. Az olajhiány ugyanis számos iparágat lassított, vagy éppen leállított. Nehéz helyzetbe került a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, de az autóipar is, azok az ipari ágazatok, amelyekre Szerbia gazdasága nagymértékben támaszkodott.
A külpolitikai helyzet, mint ahogy láthatjuk nagyban befolyásolják a belpolitika alakulását, és fordítva is: a belpolitikai állapotok jelentős mértékben kihatnak a külpolitikai kapcsolatokra, mindenek előtt az eurointegrációs folyamatokra.
Választások biztos lesznek Szerbiában is, csak az a kérdés, hogy mikor, illetve milyen körülmények között. A hatalmi párt fogja a döntést meghozni, és úgy tűnik, kész megmérettetni magát, azzal, hogy várja a megfelelő időt erre. Folyamatos a közvélemény-kutatás e téren, attól függetlenül, hogy ezeket az adatokat nyilvánosságra hozzák vagy sem. Kérdés azonban, hogy egységes blokkban vesznek részt (jelenleg erre kicsi az esély) a koalíciós partnerekkel, vagy külön mérettetik meg magukat az ellenzékkel vagy az egyetemi hallgatók által felállított listával.
Nyilván az erőviszonyok megítélése nem mellékes. Az, amit tudhatunk, legalábbis az egyetemi hallgatók nyilatkozataiból, hogy ők nem hajlandók az ellenzékkel koalícióban listát indítani. És úgy tűnik, az ellenzék egy része sem hajlandó közösködni, sőt mi több az ellenzéki blokk felállítása is hosszadalmas, még mindig nem találják a közös hangot a pártvezetők.
Egyelőre várunk, arra hogy a Szerb Haladó Párt kivárja-e Aleksandar Vučić elnöki mandátumának végét (2027 márciusát) és listavezetőként, kormányfőjelöltként feltüntetve őt, indul az előrehozott választásokon, vagy maga a köztársasági elnök dönt úgy, hogy idő előtt lemond és úgy indul pártjával a remélt győzelemért. Akárhogy is, az államfő által kikötött feltétel: a közel-keleti béke okán sem valószínű, hogy az év vége előtt sor kerül az előrehozott választásokra. Nem az évszak határoz országunkban – 2020-ban például júniusban szavaztunk, 2023-ban pedig karácsony előtt –, csakis a népszerűségi mutatóktól függ az időpont.
Nyitókép: Beta
