Továbbra is bizonytalanság jellemzi a világgazdaságot. Időnként óráról órára, esetenként percről percre változik a helyzet. Az energiahordozók ára is egyik pillanatról a másikra hatalmasat ugrik, majd visszaesik. A kőolaj árának változása erősen és több csatornán keresztül hat az élelmiszerárakra. Ez nem mindig azonnal érezhető, de szinte minden országban kimutatható kapcsolat. A mezőgazdaság erősen függ az energiától. A munkagépek, traktorok, kombájnok dízelüzemanyagot használnak, és az öntözés is energiaigényes. Nem mellékesen a műtrágya ára is az energiahordozóktól függ. A műtrágya ugyanis elsősorban földgázból készül, aminek az ára gyakran együtt változik a kőolajéval. Ha nagyon szeretnénk leegyszerűsíteni, megállapítható, hogy ha emelkedik az olaj ára, drágább lesz a termelés, a gazdák költségei nőnek, ami óhatatlanul beépül az élelmiszerek árába. Az sem mellékes, hogy az élelmiszerek gyakran hosszú utat tesznek meg. Az alapanyagokat a telepekről vagy a kertészetekből, szántóföldekről a feldolgozóüzemekbe kell szállítani. A feldolgozás is sokszor energiaigényes. A csomagolóanyagok gyártása szintén. Ezt követően a terméket a boltokba is el kell szállítani. A drágább üzemanyag drágább szállítási költségeket feltételez. Mindezekből az következik, hogy az olaj ára egyfajta „alapár” a gazdaságban, hiszen ha nő, akkor előbb-utóbb minden megdrágul. A történelmi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az olajár növekedése mindig élelmiszer-drágulást okozott.
A kőolaj árának emelkedése Szerbiában is széles körben hat a termékek árára és a szolgáltatások díjára. Az energia és a szállítás szinte minden gazdasági tevékenység alapja szűkebb pátriánkban is.
Fotó: Pixabay
A legközvetlenebb hatás természetesen a benzin és a dízel árán keresztül jelentkezne, ha nem lenne állami kontroll alatt.
Az élelmiszerárak pedig több csatornán keresztül is emelkedhetnek. Ha drágul az üzemanyag, drágább lesz a mezőgazdasági termelés. Emelkedik a műtrágya és növényvédő szerek ára. Minden termék érintett, de különösen érzékeny lehet a kenyér, a hús, a tejtermékek, valamint a zöldségfélék ára. A kőolaj ugyanakkor számos ipari termék alapanyaga: műanyagok, csomagolóanyagok, vegyi termékek gyártásának nélkülözhetetlen nyersanyaga. A beruházásokat is visszafogja a jelenség, például növekszenek az építkezési költségek az energiaigény és a szállítás miatt. Az aszfalt, bitumen és egyéb alapanyagok valójában kőolajszármazékok, így különösen érzékeny az útépítés és -karbantartás is. Bár Szerbiában jelentős a villamos energia termelése, ami szénalapú, a kőolaj árának emelkedése közvetve emelheti a lignit és az egyéb energiahordozók árát is. A kőolaj árának emelkedése láncreakciót indíthat el. Először az üzemanyag drágul, majd a szállítás, végül pedig szinte minden termék ára emelkedik. Ez inflációs nyomást okoz, amely az egész szerb gazdaságban érezhető lesz, ha a helyzet nem változik. A szerb államelnök ennek tudatában jelentette ki a közelmúltban, hogy amennyiben folytatódik a globális élelmiszerválság, Szerbia korlátozhatja az élelemkivitelt. Jelenleg nincs általános élelmiszer-exporttilalom Szerbiában, de felmerült a lehetősége annak, hogy szükség esetén bevezethetik. Az üzemanyag esetében már érvényben van az exporttilalom, igaz, csak átmeneti jelleggel, az élelmiszer vonatkozásában viszont egyelőre csak felvetés, és nem bevezetett intézkedés. Ez azt jelenti, hogy nem tiltották be az élelmiszerexportot Szerbiában, de a kormány készen áll rá, ha a helyzet ezt indokolja.
Ha Szerbia valóban élelmiszerexport-tilalmat vezetnek be, annak több szinten lennének hatásai. Rövid távon stabilizálhatja az árakat és az ellátást, hosszabb távon azonban komoly mellékhatásokat okozhat. Amikor a járványhelyzet miatt kialakult gazdasági helyzetben a lezárások következtében korlátozásokat, exporttilalmakat vezettek be, a termelők kifogásolták, hogy az számukra bevételkieséssel járt. Szerbia bizonyos termékek, például a liszt, búza kukorica fontos exportőrének számít, és ez befolyásolja elsősorban a környező államok ellátását is.
Nyitókép: Ótos András felvétele
