A mi „csalogányunk” is volt… (5)

A déli végek színházkedvelő közönsége a 19. század második felében gyönyörködhetett, több ízben is, a népszínművek királynőjének, a „nemzet csalogányának”, gyakran vastapsot kiváltó szereplésében, elragadó éneklésében, Szabadkán, Zomborban, Zentán és Nagybecskereken. Sőt, a sors kegye révén, vidékünkhöz kötötte őt szabadkai házassága is, amely megkerülhetetlen ténye a róla szóló írásoknak. Nem mellékes, hogy Blaha másfél évig élt Szabadkán. Olyannyira megszívelte őt az itteni színházkedvelő közönség, hogy jogosan állítjuk: Blaha Lujza egykor a mi „csalogányunk” is volt…

ZENTA (1865)
Fiatal színésznőként, a tizenéves Blaha Lujza 1865 márciusában, Sipos Károly társulatával Zentán is vendégszerepelt. Id. Bokor József volt az előadott művek rendezője, a zenekar Simatschek karmester vezetésével játszott, a színészek közül pedig Blaha mellett ott volt a csapatban Hajnal Hermin és Rudass is. Ott néhány darabot mutatott be a társulat: 1865. március 16-án a Dajka című operettet, meg A házasság sótartóját, március 18-án az Elizondói leány című operettet, valamint az Elkényeztetett férj című vígjátékot. 
A Dajka Jacques Offenbach egyfelvonásos operettje volt, amelynek szövegét Tarnay Pál fordította magyarra. A házasság sótartója Karl August Görner egyfelvonásos vígjátéka volt, amelyet Karsa György ültetett át magyarra. Az Elinzodói leány ugyancsak Jacques Offenbach egyfelvonásos operettje volt, melynek szövegét Csepregi Lajos fordította. Végezetül, az Elkényeztetett férj Lambert Thiboust egyfelvonásos vígjátéka (azaz tréfája) volt, amelyet Szerdahelyi Kálmán adaptált magyar színpadra. Az előadott darabok a kor ízléséről tanúskodnak, a zentai közönség pedig akkortájt leginkább a zenés és a tréfás darabokat kedvelte.
Két nyomtatott színlap őrzi e zentai vendégszereplés emlékét, amelyet Bittermann Károly nyomtatott Szabadkán. Blaha Lujzát a két színlap még Kölesi Lujzaként tüntette fel. Az előadások színhelye a zentai nagyvendéglő terme volt. Mint Káich Katalin írja: „A két estén összesen négy egyfelvonásos mű szerepelt, két operett és két vígjáték. A zentai közönség tanúja lehetett Blaháné, »a nemzet csalogánya« első színpadi sikereinek.”

ZOMBOR 
A zombori Bácska, 1881. június 21-én örömmel újságolta Blaha Lujza érkezését: Csóka Sándor igazgató „lehozta Zomborhoz Blahánét; Zombor, köteles magát fölemelni Blahánéhoz!” Az elsődleges tervvel ellentétben a művésznő 1881 nyarán nem vonattal érkezett meg férje kíséretében, hanem hajóval. „A bezdáni hajóállomásnál Csóka színigazgató és néhány színész várta. Bezdánból Zomborba Atanackovics György városi főjegyző pompás úri fogatján jött be. A tervezett ünnepélyes fogadtatás az út fáradalmaitól és a rekkenő hőségtől elcsigázott művésznő óhajára mellőztetett ugyan, mindamellett a Vadászkürt szálló előtt, hova szállt, nagy éljenző tömeg és Hercenberger Sándor zenéje várta. Megérkezése napjának estélyén a Vadászkürt kerti helyiségében estelizett, hallgatva Horváth Józsi fővárosi jóhírű cimbalmos szép magyarjait.” 
A zombori előadások június 25-én kezdődtek és június 30-án értek véget. Öt darab került színpadra: A piros bugyelláris, A sárga csikó, Kornevillei harangok, Tündérlak Magyarhonban és a Vereshajú. Csóka színigazgató a vidékiek számára 20 jegyet tett félre „nehogy ha csak este érkeznek be, zavarban legyenek”. Bérletet is nyitottak a vendégjátékra, amelynek az volt érdekessége, hogy „a bérletjegyek Blaha Lujza asszony hű arcképével (fénykép) vannak ellátva, amely a mélyen tisztelt bérlő birtokában marad”. Az előzetes színi jelentésben ez áll: „Blaha Lujza asszony e hat fellépésével legkedveltebb szerepeiben mutatja be magát, hogy annál inkább feledhetetlenné tegye megjelenését.”
A Bácskai Ellenőr a zombori vendégszereplés ideje alatt egy tárcát is közölt a „nemzet csalogányáról”, felmagasztalva tehetségét és művészetét. Ugyanakkor egy hozzá intézett verset is.
Blaha Lujzához
„Dalolj, dalolj! s a röpke perc,
Egy édes emlék lesz nekünk,
S bármerre jársz, bármerre kelsz,
Veled lesz mindenütt szívünk,
Mert szívet szívhez fűz a dal
S ki egyszer dallni halla Téged,
Miként a visszhang lágy szava
Szívében visszazeng az ének!!”
Zomborban Blaha Lujza zsúfolásig megtelt ház előtt játszott. „Minden dalát szűnni nem akaró taps és éljenzés követte. (…) Minden felvonás végén háromszor kihívták s az előadások végén a közönség felállva várta a háromszor kihívott »csalogányt«. A kedves művésznőnek átnyújtott gyönyörű koszorúk és csokrok közül kiemeljük a fiatalságét.” „A koszorú nemzeti színű, nehéz selyemszalagja e feliratot viselte: »A zombori fiatalság a magyar csalogánynak. 1881. június 30-án«.”
Zombori vendégszereplés ideje alatt művésznőnk egy gyermekelőadást is végignézett. Vihary Elemér javára rendeztek gyermekelőadást, s a Mátyás diákot adták elő. A fiatal szereplők kevés kivétellel jól megállták helyüket, s a másfél óráig tartó előadást Blaha Lujza is érdeklődéssel nézte végig.
(Folytatjuk)