Kilátó

Hiába a nyár heve, az ember olykor mégis kimerészkedik a rekkenő forróságba. Kimerészkedik, mert kissé meggondolatlanul elvállalt feladatokat, melyekkel szolgál másokat, szolgálja a tájra, emberre...

kibomlott természet  nyár van  csak ritkán lopakodik  apró felhőbog az égre hangos kabócazenekar  fújja felettünk megállás nélkül  a kellem hívó dallamát a hosszú tűlevelek  alant zizegnek egy szabad tér kellős közepén nyugodtan piheg  két ember alig sétál valaki arra szendergésük nem zavarja bátran szívja  tüdő és lélek  a sós pára illatos erejét a szabad fenti kékből csak egy apró felhőbog  lopva küld  üdítő csókszellőt  (felénk). Nyáron is lehullhat levél?

Pécsi emigránsok – A Baranyai Szerb‒Magyar Köztársaság 1921 szeptemberében történt fölszámolása után a menekültek százai kerestek maguknak otthont és megélhetést az új délszláv állam, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság által létrehozott Vajdaság – a Bácska és a Bánát – területén. 1922-ben, három hónappal a Baranyai Szerb‒Magyar Köztársaság bukását követően, a Pécsről elmenekültek közül Hesslein József és Somfai János Nagybecskereken jelentette meg a rövid életű, mindössze kilenc számot megélt Fáklya című lapot, amely az „általános emberi” maga...

Viszonylag ritka szavunk a megkocsikáztat ige, azt jelenti, hogy egy kocsi gazdája valakinek, főleg gyereknek azzal kedveskedik, hogy díszes, kényelmes lovas kocsiján elviszi egy körre: Talán urasági komorna, akit megkocsikáztat a kedvese. – Előző este megígérte, hogy megkocsikáztat bennünket.

  2. rész Kirándulás Szeretnék újra kirándulni a rám kövült sorséletből, ahogy fiatal koromban, amikor még a bilincsbe vert napokból is ajándék perceket tudtam kisajtolni hitem, reményeim és a szívem erejével.

szél hámozza felhőcskéket hagymaszag uralja a konyhát jó lenne kispörkölt ám hideget falunk ebédre töpörtyű az lenne jó csak drágán mérik konzervhal ha kell ha nem más nincs maradt fél citrom tegnapról a hűtőben pompás lakoma lesz Platón otthagyja Szümposziont rátestálja Újvidékre valakik végül lekozmásítják menekül Veszprémbe királynő pompás étkeihez a nagyfejű ógörög nem hepciáskodik átül Lucius Lucinius Lucullus véres asztalához csak bűzlik minden közelről  letakarják a mocskot és bűnt hőfehér lepellel zabálók előtt élet-halál játék...