A Sárga Malom Mozi ezen a héten új műfajjal debütál. A nézők a zenés életrajzi filmek különböző arcait tekinthetik meg a programban: a mozi négy héten át kalauzolja a nagyérdeműt a legnagyobb hatású zenészek és zenekarok világában. A mai alkotás olyan életrajzi film, amely inkább a hangulatra és a látványra összpontosít, nem pedig a történelmi pontosságra.
A teremben gyorsan elfoglalják az összes széket. Mordor és Zita a helyükön ülve a mai alkotásról beszélgetnek.
– Ma Miloš Forman 1984-es klasszikusát, az Amadeust fogjuk megnézni – mondja Zita. – A film a kosztümös filmek egyik legismertebb alkotása, amely a 18. század nagy osztrák zeneszerzőjéről, Wolfgang Amadeus Mozartról kapta a nevét. Az alkotás ennek ellenére Antonio Salieri zeneszerző története, aki a film szerint Mozart gyerekkora óta irigy a fiatal tehetségre. Salieri idős korában meséli el egy papnak, hogy mennyire nem tudta elviselni Mozartot, aki tehetségesebb volt nála, holott udvariatlan, trágár és gyerekes magatartása nem lett volna méltó a sikerre. Salieri minden módon megpróbál ártani Mozartnak, de irigységének tünetei őt is gyerekessé teszik. Salieri belső válságba kerül, hiszen az egyoldalú rivalizálás megkérdőjelezi a saját tehetségét és Istenben való hitét.
Mordor hozzáfűzi:
– Forman és Peter Shaffer, a forgatókönyvíró együttműködésének eredménye egy kortalan alkotás Mozart dalaival átszőve, ami bebizonyítja, hogy a rocksztár kifejezés már a 18. században is érvényes volt. Kevés különbség van egy kortárs zenész és Mozart karaktere között. Személyes problémákkal küzdenek, megfelelési kényszerük a világ felé néha radikális, botrányos viselkedésüket azonban kiváltja a tehetségük. Számomra nagyon izgalmas, hogy a filmhez kvázi reboot is készült, méghozzá egy alig háromperces dalban elmesélve. Az osztrák zenész, Falco Rock me Amadeus című dala a film hangulatát, Mozart személyi kultuszát hibátlanul és hitelesen adja át. A film és a dal olyan mértékben összeforrt, hogy úgy gondolom, mindkettőt látni és hallani kell a teljes élmény érdekében.
A szerelmespár beszélgetése abbamarad, amikor a teremben lekapcsolják a lámpákat, a vásznat pedig megvilágítja a vetítő. A közönség érdeklődve és türelmesen nézi végig a rendezői változat terjedelmes játékidejét. Amikor a zárójelenetben újra az idős Salierit látjuk, aki befejezi a gyónását, véget ér a vetítés. Míg a közönség lassanként elhagyja a termet, Mordor és Zita a helyükön maradnak, és néhány percig a látottakról beszélgetnek.
– A film igen látványos alkotás – kezdi Mordor –, ami történelemhűen ábrázolja a korszellemet, a bécsi udvart és az akkori öltözködési szokásokat. Sőt, az intim családi jelenetek még a 18. század otthonaiba is betekintést nyújtanak. Csakhogy az Amadeus az életrajzi film és a fikció határán egyensúlyoz, ami nem biztos, hogy jót tesz Mozart nevének. Hiszen a néző könnyen elkönyvelheti, hogy Mozart valóban ilyen személyiség volt – visszataszító nevetésével és nemtörődöm magatartásával ellenszenvet sugárzó, lázadó alak. Úgy gondolom, egy ilyen régen élt művész életét megfilmesíteni is igen meredek, hiszen senki sem szeretné meggyalázni az emlékezetét, sőt Formanék célja éppen az, hogy közelebb hozza a klasszikus zenét a modern nézőhöz. Szerintem ez jól sikerült, főként amiatt, mert a film időzítése is tökéletes volt. Ugyanis amikor 1984-ben az Amadeus debütált, az osztrák popzene a csúcson volt, kis túlzással mondhatom, hogy a világ szeme Ausztriára szegeződött ekkoriban, és bár a film nem osztrák készítésű, mégis nagy hatással volt az osztrák kultúrára. Végtére is a film emlékeztette őket arra, honnan indultak, és bizony bőven van mire büszkének lenniük a múltból is, nem csak a 80-as évekből.
Zita ezen elgondolkodik:
– Valóban nagyszerű időzítés volt a film piacra dobása, de nem csak ennek köszönheti a sikerét. A vetítés előtt azt mondtad, a film elsősorban arra akarja felhívni a figyelmet, hogy már a 18. században is voltak rocksztárok. Szerintem ezt az Amadeust így kell nézni, nem kor- és életrajzi dokumentumként, mert annak sok esetben nem felelne meg. Hogy is felelhetne meg, amikor Mozart életével kapcsolatban sok minden tisztázatlan, nem állt rendelkezésre olyan dokumentált anyag, amiből a forgatókönyvíró dolgozhatott. Számomra egyébként kifejezetten erény, hogy Mozartot nem próbálták meg idealizálni, sőt néhány jellemvonásával, ahogyan te is felhívtad rá a figyelmet, inkább épp ellentétes hatást váltanak ki. Úgy gondolom, hogy a művészt az alkotástól radikálisan szét kell választanunk minden esetben, és Mozart a filmben ábrázolt személyisége erre a legjobb példa. A művet nekünk kell befogadnunk, az a lényeg, hogy számunkra mit jelent, és a megismerés folyamatában árthat az erős személyiségű művész jelenléte. Úgy hiszem, hogy a mozi következő heteiben is oda kell figyelnünk erre, hiszen lesznek még a repertoárban olyan művészek, akinek botrányos életük volt ugyan, de a műveik tehetségről árulkodnak, korszakhatározó szerepük vitathatatlan.
Mordor lelkesen gondol a jövő heti vetítésre, majd kézen fogja barátnőjét.
Mordor és Zita elhagyják a mozit.
Nyitókép: Fotó: port.hu
