Bács-Bodrog vármegye egyetemes Monográfiája – 1896-ban a magyar millennium ünnepére Dudás Gyula szerkesztésében, a Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat legkiválóbb történetíróinak közreműködésével, a zombori Bittermann Nándor és fia nyomdájának kiadásában, több mint 1200 oldalon megjelent a gazdagon illusztrált Bács-Bodrog vármegye egyetemes Monográfiája – Hazánk ezeréves fennállásának ünnepe alkalmából című kétkötetes munka.
1872-ben Pesty Frigyes és Frankl [Fraknói] Vilmos a Századokban tette közzé A vármegyék történeti monographiájának tervrajza című javaslatát. Tíz pontba foglalt tervezetüket a Magyar Történelmi Társulat is elfogadta, a magáénak tekintette, és helytörténetíróink figyelmébe ajánlotta. Ettől kezdve a történelmi Magyarországon sorra születtek az addigi ismereteket összefoglaló vármegyei monográfiák.
1883-ban a Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat alakuló közgyűlésén az elvégzendő feladatok sorában említették a vármegye egyetemes monográfiájának elkészítését. A társulati alapszabály 3. paragrafusa kimondta: a történelmi társulat elsőrendű feladatának tekinti „a vármegye részletes és kimerítő történetének megírását okmányok és mindennemű használható anyag pl. az összes megyebeli nyomtatványok összegyűjtése által is előkészíteni”. A Bácska 1885. január 27-i számában Pozsonyi Béla Utasítás a községek monográfiájának megírásához című írásában hírül adta, hogy az Országos Történelmi Társaság legutóbbi gyűlésén elhangzott a javaslat, hogy ezeréves ittlétünk országos ünnepélyére minden megye készíttetné el monográfiáját. „E monografia megírása tehát első sorban tartozik a társulat teendői közé” – emelte ki a szerző. Ezt követően azonban a monográfia kérdése évekre lekerült a napirendről. Csak 1890 tavaszán tett a történelmi társulat választmánya lépéseket az ügy felgyorsítása érdekében: Iványi István, Grosschmid Gábor és Dudás Gyula személyében új monográfiabizottságot nevezett ki. A három kiváló történész hamarosan közzé is tette a közösen lefektetett új tervezetét, miszerint: „1-ször: A monografia a vármegyének nemcsak történeti múltját, de főleg jelenét karolja fel, hogy az minden időre hű képe legyen a mostani kornak, de egyszersmind maradandó emléke a múlt időknek; 2-szor: Hogy annak megírása ne egyszerre, de szakaszonként több szakértő íróra bízassék, kívánatos azonban, hogy az írók, amennyire lehetséges, vármegyebeliek legyenek, első sorban a társulat tagjai, akik több éven át már foglalkoznak megyénk múltjával és jelenével; 3-szor: A fejezetek száma és tartalmának meghatározása a szerkesztő választmánynak feladata, és a szerkesztés alatt is változtatható, mert a fő feladat a korhoz, valamint a vármegyéhez méltó művet létesíteni.” Ezzel komoly lendületet vett a vármegyei monográfia elkészítésének az ügye. Az 1891. október 6-án tartott közgyűlésen Schmausz Endre vármegyei alispán, Karácson Gyula főjegyző, Mihályi János árvaszéki elnök, Czirfusz Ferenc kir. tanácsos, tanfelügyelő, Molnár István Lajos tanár, dr. Boromisza Tibor kanonok és Szabó Péter evangélikus esperes személyében héttagú monográfiabizottság alakult. Ugyanakkor a vármegyei közgyűlés 142 szavazattal egyhangúlag megszavazta, hogy a monográfia költségeinek fedezésére 1/3 százaléknyi pótadót vetnek ki, amit a belügyminisztérium is jóváhagyott. Ettől kezdve Dudás Gyula szerkesztői irányításával három éven át lázas munka folyt Bács-Bodrog megye monográfiája elkészítése érdekében. Bács-Bodrogh vármegye egyetemes Monografiája két kötetének hivatalos bemutatójára a megyei közgyűlésen Karácson Gyula megyei alispán jelenlétében, 1896. június utolsó napjaiban került sor.
A monográfiához írt Előszóban a kötetek szerkesztője, Dudás Gyula ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára a hatalmas művet: „Bács-Bodrogh vármegye közönsége hazánk ezredéves fennállásának magasztos ünnepét maradandó alkotással akarván a maga részéről megörökíteni, a múltak iránt való kegyelete, s az ősök iránti tisztelete jelét csak úgy vélte legméltóbb módon adhatni: ha ezredéves múltunk történeteit megíratván, azt, mint a rég lezajlott évszázadok hű tükrét, a hon s e vármegye jelenkori nemzedékének szemei elé tárja, hogy abból a jelen és jövő kornak gyermekei tanulságokat megértsenek, s hogy egy ezredév letűnte után visszatekintvén a múltra, új erőt gyűjtsenek a másik ezredév küzdelmeihez. E cél lebegett vármegyénk intéző köreinek szeme előtt, midőn mindjárt a millennáris mozgalmak országszerte történt megindulása kezdetén” a vármegye első közhivatala, a közgyűlés és a Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat közös összefogással eldöntötte a monográfia elkészítését.
Terjedelmes, tartalmát tekintve igazán gazdag és impozáns két kötetet vehettek a kezükbe az olvasók. Dudás Gyula, a kötet szerkesztője az Előszón kívül A honfoglalás előtti kor és emlékei, valamint A honfoglalástól a mohácsi vészig című fejezetek, Iványi Istvánnal társzerzőként pedig A török hódoltság kora és A XVIII. század története című fejezetek szerzője. Grosschmid Gábor írta A vármegye története 1792-től 1848-ig, A szerb vajdaság (1849–1860), Az alkotmányos élet 1861-ben, A magyar provizorium (1861–1867) és Az alkotmányos aera 1867-től 1870-ig című fejezeteket, míg Thim József Az 1848–49-ik évi események című tanulmányával szerepelt a hatalmas, 640 oldalas kötetben. A második, a vármegye földrajzát, állat- és növényvilágát, vallásfelekezeteink sokszínűségét, tanügyének gazdagságát, a vármegye népességét, mezőgazdaságát, iparát, kereskedelemét, pénzintézeteit, közlekedési viszonyait, közigazgatási és törvénykezési intézményeit, irodalmát, sajtóját és művészetét, kulturális és humán intézményeit bemutató kötet tanulmányait további tizenkét kiváló író, történetíró, lelkész, tanító és közéleti személyiség – közöttük Dudás Gyula mellett Roediger Lajos, Érdujhelyi Menyhért, Kozma László, Csirics Milán, Koch József és Frankl István – foglalta össze.
Érdujhelyi Menyhért a Századokban közölt méltatásában az elmúlt idők emlékei csinos gyűjteményének, a gazdag vármegye méltó millenniumi emlékének nevezte a könyvet. Kiemelte, szerkesztője, Dudás Gyula hosszú éveken át, igazi tudósi odaadással dolgozott e tekintélyes monográfián. A történészi munkáról elmondta: „gazdag levéltárak és családi levelesládák nem állottak a könyv íróinak rendelkezésére. Elpusztultak azok a török háborúk idején; a historikus teméntelen fáradsággal kénytelen messze vidékekről összegyűjteni a vármegyei monographia megírásához szükséges adatokat.” A Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulat Évkönyve 1896. évi 4. számában beszámolt arról, hogy Bács-Bodrogh vármegye egyetemes Monográfiájáról a fővárosi és a vidéki sajtó – az Egyetértés 1896. október 25-i, Pester Lloyd 1896. szeptember 26-i, a Magyarország 1896. október 9-i, a Vasárnapi Újság 1896. október 18-i, a Szabadkai Közlöny 1896. szeptember 13-i és október 8-i számában igen kedvezően nyilatkozott. A kitartó gyűjtőmunka meghozta a várt eredményt, hangsúlyozta Trischler Károly, írói nevén Don Carlos is, aki a Bácska 1896. évi karácsonyi számában Bács-Bodrogh vármegye egyetemes Monográfiája címmel írt lelkes méltatást a könyvről.
Irodalom: Pesty Frigyes – Dr. Frankl [Fraknói] Vilmos: A vármegyék történeti monographiájának tervrajza; Századok, 1872. 6. szám, 412–416. p.; Dudás Gyula: A megyei történet érdekében; Bácska, 1884. március 4. melléklet 2. p.; Margalits Ede, dr.: Bácsmegye monographiája; Bácska, 1884. december 23. 1. p.; Pozsonyi Béla: Utasítás a községek monográfiájának megírásához; Bácska, 1885. január 27. 1–2. p.; Iványi István alelnök – Grosschmid Gábor titkár – Dr. Dudás Gyula társ. r. tag: Vármegyei monográfia ügyében. A kiküldött alválasztmánynak jelentése, a társulat választmányához a millennium ünneplésére megírandó vármegyei monográfia ügyében. In: Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulat Évkönyve. Szerkeszti Grosschmid Gábor; Zombor – Nyomatott Bittermann Nándornál, 1890. VI. évfolyam, 2. füzet. 80–82. p.; Grosschmid Gábor: A vármegye monografiája; In: Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulat Évkönyve. Szerkeszti Grosschmid Gábor; Zombor – Nyomatott Bittermann Nándornál, 1891. VII. évfolyam, 2. füzet, 146. p.; Bács-Bodrog vármegye egyetemes monográfiája I. – Hazánk ezeréves fennállásának ünnepe alkalmából. Szerkesztette Dudás Gyula; Zombor – Kiadja Bács-Bodrogh vármegye közönsége. Bittermann Nándor és fia könyv- és kőnyomdája, 1896. 640 p.; Bács-Bodrog vármegye egyetemes monográfiája II. – Hazánk ezeréves fennállásának ünnepe alkalmából. Szerkesztette Dudás Gyula; Zombor – Kiadja Bács-Bodrogh vármegye közönsége. Bittermann Nándor és fia könyv- és kőnyomdája. 1896. 613 + térkép; Érdujhelyi Menyhért: Bács-Bodrogh Vármegye Egyetemes Monographiája I. kötet – Zombor, Bittermann Nándor és Fia könyv- és kőnyomdája, 1896; Századok, 1896. XXX. évfolyam, 927–931. p.; Szakirodalom; In: Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulat Évkönyve. Szerkeszti Dudás Gyula dr. titkár.; Zombor – Bittermann Nándor és Fia Könyv- és Kőnyomdájából; 1896. XII. évfolyam, IV. füzet, 189–192. p.; Don Carlos: Bács-Bodrogh vármegye Egyetemes Monográfiája; Bácska, 1896. december 25. 6–7. p.; Dudás Gyula: Bács-Bodroghmegye monographiájáról; Századok, 1897. 79–80. p.; Mák Ferenc: A megyében a hazát szeretni – A Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat története és működése; Századok, 2017. 151. évfolyam, 1. szám, 75–118. p.; Mák Ferenc: Cicelle virágoskertjének díszei. Irodalom és nemzeti újjászületés a Délvidéken 1867–1920; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 2020. 773 p.
(Folytatjuk)
