Vasárnap délután tartották meg a Zentai Református Keresztyén Szórványgyülekezet Hitben és közösségben című rendezvényét, amelynek során a zentai imaházban találkozhattak egymással a Tisza menti református szórványközösségek tagjai. Az eseményen szép számban jelentek meg zentai, adai, magyarkanizsai, törökkanizsai, óbecsei, nagykikindai és bácsföldvári hívek, akik maguk is megoszhatták saját szórványuk helyzetét az összegyűltekkel. A találkozó a gyermekek szolgálatával kezdődött, éneket, verset hallhattak a résztvevők, majd az istentisztelet és egy hegedű-harmónium előadás után Halász Dániel maradéki lelki pásztor tartott beszédet a keresztyénség történetéről.
– Tíz- és tizenegyezer között becsüljük a reformátusok számát Szerbiában, azzal, hogy ezen kívül külföldön is vannak. Szerbia szinten a magyarságnak olyan öt százaléka szokott református lenni – mondta Harangozó László, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke, aki szintén jelen volt a vasárnapi találkozón. Hozzátette, a legutóbbi népszámlálás az összes protestáns vallást egy kalap alá vette, így pontos számokat nem ismer a közösség.
Vojter Kitti felvétele
A szórványban élő reformátusok Molnár Terézia Piroska, a zentai gyülekezet gondnoknője szerint gyakran nem ismerik más települések szórványának tagjait, a zentai lakosok közül pedig sokan azt sem tudják, hogy városukban 2007 óta van református imaház, amelyet a várostól kapott telken avatott fel a közösség. A kisebbségben lévő vallás szolgálata azonban már 1900 óta jelen van a Tisza menti városban, mindig Szabadkáról járt ide lelkész. Napjainkban a zentai reformátusok minden hónap második és negyedik vasárnapján istentiszteletet tartanak, a gondnoknő pedig a környező települések gyülekezeteinek bemutatkozása után azt is elmondta, noha elsősorban önfenntartóan működnek, a vasárnapi találkozót például a községi képviselőtesület pályázata is támogatta.
– Minden összejövetel egy fontos alkalom, hiszen az embernek fontos a közösségi élet, de sokszor jó azokkal együtt lenni, akik hasonszőrűek, hasonló sorsban, helyzetben vannak. Ezért találtuk fontosnak, hogy találkozzanak a szórványok – fogalmazott a püspök. – Sok panaszt hallottunk, hogy kevesen vagyunk, hogy fogyunk. Együtt még sírni is jó sokszor, de innen reméljük, hogy megindulunk egy pozitív irányba majd, hogy azért erősödjünk is.
A Tisza menti szórványközösségek nemcsak arról számoltak be, hogy tagjaik száma rohamosan csökken, hanem arról is, hogy egyre kevesebb a fiatal, aki tovább vinné vallási hagyományukat a régióban. Harangozó Gyöngyi szavai kevésbé borús képet festettek, aki ugyan kis létszámú, de nagyon is érdeklődő gyermekcsoportot oktat Zentán hittanra, amellett, hogy idősekkel és fiatal nőkkel is gyakran foglalkozik:
– Egyáltalán nem nehéz megtartani a hittanórákat, mert van éhség a gyerekekben. Nagyon-nagyon figyelnek, isszák a szavaimat, nagyon könnyű velük. Vidám kis csapat, fogékonyak, tehát lehet őket nevelni. Én nagyon szeretem a szórványokat, kisebb gyülekezetekben sokkal könnyebb a gyerekekkel foglalkozni – mondta Harangozó Gyöngyi, aki emellett Szabadkán is oktat. A közösség gyerekeivel egyébként nemcsak ő foglalkozik: Hajnal Erzsébet arról számolt be, hogy a lánya, Baráth Hajnal Anna által tartott énekórákon szintén nagyon lelkesek és ügyesek a gyerekek.
A találkozó amellett, hogy az ismerkedésről és a fennmaradáshoz szükséges elszántság növeléséről szólt, a hit fontos üzeneteinek közvetítésére is nagy hangsúlyt fektetett:
– Az igehirdetésben a szeretetről volt szó, hogy a gyakorlatban hogyan néz ki a szeretet, és hogyan élhetjük meg otthonainkban, családunkban, szórványéletben, egyházban és egyházon kívül. Hiszen nem véletlenül vagyunk itt a Földön, a Szentírás azt tanítja, hogy mindannyian egyenként ajándékok vagyunk, de ezt az ajándékot használni kell, nem szabad elrejteni, hanem Isten dicsőségére meg kell élni – mondta Harangozó László püspök.
Nyitókép: Vojter Kitti felvétele
