Kilátó

  szerző: Berényi Sarolta  Az ajtót mindig be kell csukni, mert bemegy a füst. Ajtó!

Az utolsó álmom még nem a halál. Akiben nyitva felejtettek egy kaput a másvilágra, az folyton az e világi huzat csapkodására ébred.

Olyan érzésem volt, láttam már valahol ezt a férfit. Vagy talán csak hasonlított valakire.

Forrás vize hogy kifakadt a puszpángfa tuskó alatt, fehér habját mind kicsapta, és a habon cifra láda, a ládában a szép Mara. A szép Mara megszólala: – Aki engem kiengedne, hagynám, bennem teljen kedve,  fehér arcom neki adnám, fehér arcom, korom szemem, hagynám, hadd csókoljon engem!

Az eredeti mű 2005-ben jelent meg. Ez a tizenhét év a sikeríróknál, más szóval bestsellerszerzőknél igencsak hosszú átfutási idő fordítás tekintetében.

Mit kellene először elmesélnem? Kezdjem talán azzal a jelenettel, amelyben a nő a hotelszoba ablakánál áll, és a mélybe néz, egy idegen városra meg egy díszkertre és a díszkert közepén álló emlékműre?