2026. október 18., vasárnap

Mellékletek

A tornádó szeme

Parnasszus Egy kerek asztalnál ültek valahol fenn, egy teraszon, ahonnan pazar kilátás nyílt mindenfelé, de amit látni lehetett volna, az még nem volt sehol, legfeljebb az elkövetkező pillanat végtelenül rövid reménye, hogy na, most megpillantható lesz valami rendkívüli ott lenn, az alattuk szétterülő semmiben. Felhőkkel takart mesebeli tájak, egy árkádiai vidék zöldellő zsombékokkal és dombokkal, öreg, göcsörtös fákkal, a háttérben egy saját történetébe halt régi romtoronnyal és egy fiatal párral, akik mit sem sejtve egy kecskelábú féliste...
A Gimnázium épülete 2019-ben (Fénykép: Miloš Novaković)

A múlt öröksége, a jövő reménye

Térségünkben már jó ideje meghatározó szereppel bír az az igen sokrétű és szerteágazó oktatási rendszer, amely nemcsak a fiatalok tudását és versenyképességét alapozza meg, hanem közösségünk minden...

Entrópia

A zűrzavar tornyosul. Bár jómagam védve vagyok idebenn a fejetlenségtől, hisz konokul csőszködöm, hogy a rosszat a jótól s a rútat a széptől elválasszam, ha kell, ráccsal, villanykerítéssel, és véletlenül se hagyjam, hogy a zöld a lilával, a piros a kékkel összevegyüljön, sem a fény az árnnyal s az élet a halállal, mert tisztán akarom bírni a világot, úgy, mint az alkotó Lélek, midőn hajdan egyedül levitált, szárnyalt a plazma fölött, melyben fortyogott, nyögött még a káoszban fogant mindenség, várva, hogy megszülessen az eszményi harmónia.