Vetnének, de nem szántanak

Fellélegezhettek a termelők egy kicsit, a napokban volt némi csapadék. A szárazság következményei még sokáig érezhetők lesznek. A közelmúltban lehullott csapadék végre lehetőséget teremtett a talajmunkák és az őszi vetés megkezdésére, folytatására. A termelők most elsősorban az árpa földbe juttatásával igyekeznek behozni a lemaradást, miközben a búza vetésének is eljött az ideje. A rendkívüli szárazság azonban már most befolyásolja a gazdák döntéseit, és a következő idényben a kukorica vetésterülete is csökkenhet.

Az elmúlt időszak szélsőséges időjárása kihívások elé állította a vajdasági termelőket. A hosszan tartó csapadékhiány és a rendkívüli forróság következtében a talaj jelentősen kiszáradt, helyenként mély repedések keletkeztek a földeken. Tomik Nimród, a topolyai községi tanács mezőgazdasági reszortfelelőse szerint olyan hosszú, eső nélküli időszakot és olyan magas hőmérsékleteket tapasztalhattak a gazdák, amelyekre még az idősebbek sem emlékeznek.

Egy 88 éves termelővel beszélgetett, akinek a dédapja mesélte, hogy talán a század elején volt egy a mostanihoz hasonló, drasztikusan száraz év. A közelmúltban lehullott eső ezért különösen fontos volt, hiszen nélküle a talaj előkészítése és az őszi vetési munkálatok megkezdése is nehézségekbe ütközött volna. A csapadék ugyanakkor egyelőre csak részleges enyhülést hozott: a föld hozzávetőlegesen 7–9 centiméter mélységig nedvesedett át.

Az őszi káposztarepce vetése már korábban is kockázatot jelentett. A tartós szárazság miatt sok termelő inkább lemondott erről a növényről, mások azonban megpróbálkoztak a vetéssel, bízva a csapadék megérkezésében.

Azok jártak rosszul, akik körülbelül egy hónappal ezelőtt vetették el a repcét. A magvak ugyan megpattantak, megindult a csírázás, de a szükséges nedvesség hiányában a kikelt növények kiszáradtak. Ezzel szemben azok a termelők, akik az elmúlt két hétben végezték el a vetést, most kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek. A friss csapadék ugyanis lehetőséget adhat a magvak csírázására és a növények kelésére. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a következő időszakban megfelelőek legyenek a körülmények, és a talajban maradjon elegendő nedvesség a fiatal növények fejlődéséhez. A repcevetés tehát továbbra is kockázatos döntésnek számít, de a mostani eső azoknak kedvezhet, akik vállalták ezt a kockázatot. A csapadék megérkezésével felgyorsultak a mezőgazdasági munkálatok. A termelők műtrágyát szórnak, előkészítik a talajt, és igyekeznek minél hamarabb elvetni az árpát, amelynek most van itt az ideje. Tomik Nimród tapasztalatai szerint a gazdák többsége a tárcsázást részesíti előnyben a talaj előkészítésekor, míg a szántás egyelőre kevésbé jellemző.

A legfontosabb, hogy a rendelkezésre álló időt kihasználva elvégezzék az aktuális munkákat, hiszen a szárazság miatt korábban erre nem mindenütt nyílt lehetőség. Az árpa vetését követően a búza kerülhet sorra. A hagyomány szerint a termelők igyekeznek mindenszentek és halottak napja környékére befejezni a búza vetését is, hogy a növény még a tél beállta előtt megfelelő fejlődésnek indulhasson. A mostani időjárási helyzetben azonban minden a talaj állapotától és a további csapadéktól függ. A gazdáknak rövid idő alatt kell elvégezniük az őszi munkálatokat, miközben a következő hetek időjárása továbbra is meghatározó lesz. Meglátása szerint a kukorica rovására nőhet az árpa vetésterülete.

A szárazság nemcsak az idei termést befolyásolja, hanem a gazdák következő idényre vonatkozó terveit is átalakíthatja. Tomik Nimród a termelőkkel folytatott beszélgetések alapján arra számít, hogy az árpa vetésterülete tovább növekedhet, elsősorban a kukorica rovására. A döntés hátterében az elmúlt évek kedvezőtlen tapasztalatai állnak. A kukorica terméshozamát jelentősen visszavetette a csapadékhiány, és a tavalyi évben is rendkívül gyenge eredményekről számoltak be a környékbeli gazdák. A hallott adatok szerint a kukorica holdankénti hozama sok esetben mindössze egy-három tonna között alakult. A napraforgó esetében sem volt sokkal kedvezőbb a helyzet: a térségben jellemzően hat-tizennégy mázsa körüli terméshozamokról érkeztek beszámolók holdanként. A kedvezőtlen tapasztalatok arra késztetik a termelőket, hogy újragondolják a vetésszerkezetet, és nagyobb hangsúlyt helyezzenek azokra a növényekre, amelyek termesztése az adott körülmények között kiszámíthatóbb lehet.

A termelők a kukoricatermesztés technológiáján is változtathatnak. Tomik Nimród elmondása szerint többen fontolgatják, hogy a következő idényben ritkábbra vetik el a kukoricát, vagyis növelik a növények közötti tőtávolságot. Míg korábban a 22–23 centiméteres tőtávolság is gyakori volt, a gazdák közül egyesek már a 30–40 centiméteres távolságot is mérlegelik. Ezzel azt próbálják elérni, hogy a növények kevesebb nedvességért versengjenek egymással, és a korlátozott vízellátás mellett is valamivel kedvezőbb feltételeket teremtsenek a termés kialakulásához.

A mostani eső tehát fontos segítséget jelent a vajdasági gazdáknak, de a hosszú szárazság következményeit nem tünteti el egyik napról a másikra. A termelők számára az idei tapasztalatok egyértelművé tették, hogy a vetésszerkezet és az alkalmazott termesztési módszerek megválasztásakor egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a vízhiány kockázatára.

ELMARADT A KUKORICA SILÓZÁSA IS

A szélsőséges időjárás, az elhúzódó hőség és a hirtelen leperzselődő növényzet idén sem kímélte a mezőgazdaságot. Az őszi munkálatok közepette Fenyvesi Árpád, a helyi Mezőgazdasági Iskola tangazdaságának vezetője számolt be az előttük álló kihívásokról, a terméseredmények alakulásáról és a vetésszerkezet kényszerű átalakításáról. Egy-egy mezőgazdasági birtok életében – mint amilyen a tangazdaság is – nincs megállás, a munkák a kukorica betakarítása után azonnal folytatódtak a szárak préselésével. A szálastakarmány biztosítása azonban a tartós meleg és a szárazság miatt hatalmas feladat elé állítja a tangazdaságot. A hozamok drasztikusan visszaestek: sok kultúrában az átlagos évek terméseredményének mindössze a fele, vagy alig az egyharmada takarítható be. Különösen súlyos csapást jelentett, hogy az idén teljesen elmaradt a kukorica silózása. A rendkívüli kánikulában a növények szára és csöve szinte napok alatt leégett a földeken, így a minőségi szilázs készítésére nem nyílt lehetőség. A tehenek és az állatállomány fő táplálékát így jelenleg a lucerna és a betakarított kukoricaszár képezi. Az őszi talaj-előkészítési és tisztántartási munkálatok küszöbén a közelmúltban hullott néhány liter eső létszükségletű segítséget jelentett a földeken. Ebben az időszakban végzik el a talajminta-vételeket is: a laboratóriumi vizsgálatok során elemzik a föld nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmát, ami alapján pontosan meghatározzák a szükséges műtrágyázási dózisokat. A folyamatosan változó klíma miatt a szakemberek kénytelenek újragondolni a vetésforgót. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szója, mint kultúrnövény, már teljesen kiszorult a környékbeli vidékekről, mivel a jelenlegi időjárási körülmények között nem termeszthető biztonságosan. A kedvezőbb terméshozam reményében a tangazdaságban megnövelik a sűrű vetésű kalászosok – a búza és az árpa – területét. A piacon és a földeken a repce az a növény, amely még megfelelő anyagi hasznot képes hozni, így érdemes vele foglalkozni. Ezzel szemben a kapásnövények területe évről évre visszaszorul.

Egyedül a napraforgó termesztésével értek el elfogadható eredményt az idei évben, ám ennek termesztése is nagy odafigyelést igényel. A napraforgónak számos olyan betegsége van, amellyel szemben jelenleg nincs hatékony védelem. Emiatt a vetésforgóban szigorúan tartják a minimum ötéves visszatérési időt, hogy a talaj természetes úton tisztuljon meg a kórokozóktól. Bár sokan az öntözésben látják a jövő mezőgazdaságának egyetlen megoldását,

Fenyvesi Árpád felhívta a figyelmet a mélyebb ökológiai problémákra is. A természetes vizek és tavak vízszintjének látványos csökkenése, valamint a talajvíz drasztikus visszahúzódása miatt elgondolkodtató, hogy a locsolás hosszú távon valóban végleges és fenntartható megoldást jelent-e. A tangazdaság területein jelenleg nem öntöznek – a korábban 24 hektáron kiépített öntözőrendszer kapacitásait és a vízforrások helyzetét a jövőben szintén újra kell értékelni.