Az elmúlt évtizedekben rengeteg vajdasági magyar labdarúgó fordult meg az anyaországban, fordított esetek viszont már jóval ritkábban fordultak elő – a TSC férfi csapatában játszott néhány magyarországi futballista, a Vojvodinánál légióskodik Szűcs Kornél, illetve a nőknél a sokszoros válogatott, Vágó Fanni húzott le egy szezont a szabadkai Spartacus együttesénél. A nyáron újabb magyarországi labdarúgó érkezett Szerbiába, a topolyai TSC női csapata ugyanis szerződtette a Békés megyei Sovány Dorinát, aki azóta szerzett is két fontos gólt új klubja színeiben. A középcsatár posztján szereplő játékost a 6. fordulóban megrendezett Napredak–TSC bajnoki előtt kérdeztük eddigi pályafutásáról, illetve itteni tapasztalatairól.
Hol és mikor kezdtél el focizni?
– A csabacsűdi grundon kezdődött el minden, ahol az egyik testvéremmel rengeteget rúgtuk a bőrt. Miatta szeretem a labdarúgást, hiszen mindig mindenben követtem őt, ő pedig imádta a sportágat. Nálunk a családban minden a foci körül forgott, ezért már óvodásként csatlakoztam a helyi klubhoz, a Csabacsűd SE-hez.
A pályafutásod elején Gyulán egyaránt tagja voltál az ottani nagypályás és futsalcsapatnak is. A zöld gyepen vagy teremben szeretsz inkább focizni?
– A nagypályás focit szeretem jobban, ez nem is lehet kérdés. A teremfoci sosem volt igazán a kedvencem, de bármikor szívesen játszottam, ha szükség volt rá. A Gyulai Amazonoknak volt futsalcsapata is, amely az NB II keleti csoportjában szerepelt, náluk sokat játszottam teremben, és nem is ment rosszul, hiszen rengeteg gólt szereztem.
A csabacsűdi játékos eddig két gólt szerzett a TSC színeiben (Fotó: TSC)
A gyulai évek után bemutatkoztál a női NB I-ben. Hogyan emlékszel vissza az élvonalbeli debütálásodra?
– Mindig euforikus hangulat kap el, ha arra a napra gondolok. A 2023/2024-es idény 12. játéknapján a szegedi Szent Mihály csapatával az üllői Astra otthonában léptünk pályára. A mérkőzés előtt nem gondoltam volna, hogy játszani fogok, de az akkori edzőm, aki egyébként a jelenlegi edzőm is, megadta a lehetőséget, én pedig éltem vele. A 80. percben én szereztem a szegediek második gólját, amivel gyakorlatilag el is döntöttem a három pont sorsát. A 2:0-ás győzelmünkkel végződő találkozó után én voltam a világ legboldogabb embere, és az első dolgom az volt, hogy örömömet megosszam a testvéremmel.
Az élvonalban játszottál Szegeden és Szekszárdon is. Melyek voltak számodra a legemlékezetesebb NB I-s mérkőzések?
– Az említett Astra elleni bajnoki mindenképpen, de az összes olyan találkozóra szívesen emlékszem vissza, melyeken sikerült betalálni az ellenfelek kapujába. Mély nyomot hagyott bennem az utolsó élvonalbeli bajnokim is, melyet a Szekszárd színeiben játszottam, ott ugyanis számunkra a kiesés elkerülése volt a tét.
A nyáron a váltás mellett döntöttél, és Topolyára igazoltál. Miért pont a TSC csapatára esett a választásod?
– Szerettem volna újra magamra találni, és számomra nagy segítség volt, hogy az a Vajda Fangyó keresett meg, aki Szegeden az edzőm volt. A topolyai együttest is ismertem, hiszen az elmúlt évek során sok felkészülési mérkőzésen játszottam ellenük. Tudtam, hogy komoly játékerőt képviselő csapatról van szó, és azt is, hogy ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni.
Hogyan fogadtak új csapattársaid, és mennyire volt nehéz megszokni az új közeget?
– Jól fogadtak a lányok, sokat segítettek abban, hogy minél hamarabb be tudjak illeszkedni. Szeretem az új állomáshelyemet, Topolya egy csendes kisváros, ahol magyar szót is hallok, és ez sokat jelent a számomra. Ha pedig szeretnék hazautazni, az is relatív könnyen megoldható, hiszen a város nincs messze a magyar határtól.
A TSC színeiben eddig két találat fűződik a nevedhez, az egyiket a BL-ben, a másikat pedig a Spartacus elleni észak-bácskai derbin szerezted. Hogyan emlékszel vissza ezekre a gólokra?
– Felemelő érzés, hiszen az egyik hosszabbításhoz, a másik pedig fontos három ponthoz segítette a csapatot. Ezek azok a pillanatok, amelyekért egy fiatal elkezd futballozni.
Új kluboddal kiléphettél a nemzetközi porondra. Milyen érzés volt pályára lépni a Bajnokok Ligája selejtezőiben?
– Szerintem ha egy játékos komoly célokat tűz ki maga elé, akkor az egyik legfőbb vágya, hogy pályára lépjen a Bajnokok Ligájában. Szinte felfoghatatlan érzés, hogy ez nekem sikerült. A Harkov elleni gólom után ki tudtam volna ugrani a bőrömből, abban a pillanatban sok minden lejátszódott a fejemben. A mérkőzés után is a testvéremet hívtam először, és elérzékenyülve csak annyit mondtam: megcsináltuk! Nagyon remélem, hogy ezek után is lesz még alkalmam pályára lépni a nemzetközi kupákban.
A mostani idényben milyen célokat tűztél ki magad elé egyéni, illetve csapat szintjén?
– Sok góllal és hasznos pillanattal szeretném segíteni a TSC együttesét, és megmutatni azt, hogy a szerb Szuperligában is meg tudom állni a helyemet. Magasra tettük a lécet, hiszen szeretnénk címeket nyerni a szezonban. Jó csapatunk van, együtt, egységesen bármire képesek vagyunk.
Nyitókép: Sovány Dorina (balról) csapattársaival a Harkov elleni gólját ünnepli (Fotó: TSC)
