A testvéri szeretet olykor ugyanolyan édes tud lenni, mint amilyen nehéz. Lehet áldás és átok is.
Jó reggelt
Flóri ült a belvárosi gyógyszertár lépcsőjén, előtte zsíros, lyukas kalapja üresen tátongott. Fejét lehajtva, ujjai között parázsló cigarettával motyogott valamit.
Képzeld el kedves olvasóm, amint egy hatalmas szikla peremén állasz, tekinteteddel a horizontot pásztázod, s képtelen vagy betelni a türkiztől kobaltkékig terjedő skálán pompázó tengerrel. Majdan tekintetedet fokozatosan az ötvenméternyivel alant nyújtózkodó víztükörre irányítod, ahol a csaknem függőleges sziklafal tövében egy mesebeli strandot sejtesz.
Valamelyik újság gyermekrovatában akadtam rá a nyúlfarknyi írásra, amely arról szólt, hogy miként beszélgetnek egymással a kutyák. Új információhoz ugyan nem jutottam, csupán azt állapítottam meg, hogy milyen könnyű is nekik: a magyar szót ért az angollal, a német a kínaival – mindegyik mindegyikkel.
Több éve ingázom. Előbb középiskolába, majd az egyetemre, most pedig munkahelyemre utazom.
Nem nézek tévésorozatokat, egyrészt azért, mert kevés olyan van, amire megérné időt szánni, másrészt éppen idő híján úgyse tudnám követni az események sodrását (már ha akad nekik…).

