Mellékletek

Amikor a tanterembe léptem, két fruska a 3f-ből, az emeleti ablakon kihajolva fürkészte az utca forgatagát. Nem mintha az oly borzasztóan érdekfeszítő lett volna, inkább csillapíthatatlan exhibicionizmusuknak utat engedve.

Még utána kiáltott, hogy vigyázz magadra, de azt már nem akarta látni, ahogyan Zia belebiciklizik a hatalmas, fortyogó, de immár világoszöld színű mocsárba, megfordult, gyorsan becsukta a kaput, be...

emberek, tükrök, veszteségek vagy új kezdetek Van, hogy csak a szem találkozik egy másikkal – s máris minden elmozdul benned. Nem ismered őt, de a pillantása valamit visszaránt belőled, amit már rég eltemettél.

Na, mi van, cimbora? Hívott már Sophie?

Egy csatatér muzeális lövészárkai porladnak lassan a semmibe, éveim a szűk idő, amit testembe zárt a mindent elöntő Végtelen. Hogyan is felejthettem idebenn az ínség zárkájában összetörve: épp a falakban zúgó tenger monoton dobverése volt az, ami tartotta botló szívemet?

Egyszer volt, hol nem volt, a térképen nem volt folt. Micsoda vérkép, morfondírozott a térkép, s egy marhahajcsár pacák lőtt belőle pacát.