A szemmel verés hiedelme vidéki falvakban és városias környezetben is él, anélkül hogy észrevennénk, vagy tudnánk, hogy honnan ered, mihez fűződik. Felmerül a kérdés bennünk, vajon tényleg van alapja a félelmünknek? Vajon csak a szerencsétlenség vagy az idegentől való félelem megszemélyesítése volna, vagy tényleg működik?
A hétköznapi életben gyakori a szemmel verés jelenségének feltűnése, elsősorban Európában, a Közel-Keleten és Afrikában. A fogalom megtalálható az iszlámban, a kereszténységben, a judaizmusban és a zoroasztránizmusban. Sőt, létezett már ezeknek a vallásoknak kialakulása előtt is. A néprajzi vizsgálatok szerint a hit jól működik a vallásokon belül, annak ellenére, hogy a boszorkányság jelenségével vehető egy sorba.
A szemmel verés legáltalánosabb elnevezése a Gonosz Szem. Igealakban „nézni” vagy „szemmel ütni”. Perzsiában gyakran Sós Szemnek nevezik a jelenséget. Egyéb változatai: Szűk Szem, Keskeny Szem, Rossz Szem, Sebesítő Szem vagy egyszerűen csak Tekintet. Magyarországon a „szemverés”, „igézet”, „igézés” vagy „szemrülesés” kifejezéssel illették. Jelentésében gonosz erőt szimbolizál, amely egyes emberek által, bizonyos helyzetekben működik. Mások szerint egyszerűen vannak emberek, akiknek a tekintete gonosz. Végeredményképpen látható, hogy a szemmel rontást rosszindulatú tevékenységnek tartják.
A szemmel verés szerencsétlenséget hoz, hatása ugyanolyan, mint a rontásé, a legtriviálisabb dolgoktól a betegségen át a hirtelen halálig több fokot jelöl. Triviális például a különböző házimunkák (ételkészítés, kenyérsütés) sikertelensége, komolyabb a hétköznapi élet szerencsétlenségeinek sora (pl.: az autó rendszeresen elromlik), emberi kapcsolatok tönkremenése, a szerelmesek elhidegülése, a terméketlenség nőknél, a rossz terméshozam földeken.
A leginkább veszélynek kitett személy a nő és a gyermek. A női szépség például sebezhető. Ezért kell a nőknek arab országokban hordaniuk a fátylat, amely eltakarja őket a gonosz, ártalmas tekintetektől, amelyek megakadályozhatják őket női funkciójuk ellátásában, mint például a teherbeesésben. Gyermekeknél a szemmel verés tünetei a gyakori betegség, a hirtelen rosszullét, a hosszan tartó sírás, az álmatlanság vagy a hasmenés.
Érdekes megfigyelni, hogy a nomád közösségek nagyon kis figyelmet szentelnek a szemmel verésre, jóval kevesebbet, mint a városi közösségek. Maga a fogalom ugyanúgy él a nomádoknál is. Például a gyerekeket gyakran látják el amulettekkel, más óvintézkedéssel azonban nemigen találkozhatunk. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a nomád közösségek tagjai között nincs igazán magánélet, nincs magántulajdon, amelyet féltékenyen őrizni kellene. Emiatt az idegent általában vendégnek tekintik, és szívesen látják. Ezzel szemben a városi társadalmaknál a család magánélete fallal elválasztott, ahová idegeneknek nincs joguk belépni és háborgatni azt, elvenni, eltulajdonítani a tárgyaikat. Tulajdonképpen természetes is, hogy az idegen és a rácsodálkozó tekintetet ártalmas erőnek tekintik. (noiportal.hu – Szabó Anna)
|
A „rossz szemmel néz” magyar mondásban egy ősi hiedelemvilág rajzolódik ki, a rontás, a betegségek puszta tekintettel terjesztése. A magyar nyelvben több ilyen kifejezés is van: igéző szem, gyilkos tekintet, szúrós tekintet stb. A gonosz szem átkának misztériuma nem bonyolult elgondolás: abból a hitből, meggyőződésből ered, hogy valaki, aki nagy sikert vagy elismerést ér el, vonzza az őt körülvevő emberek irigységét. Ez pedig gyakran úgy nyilvánul meg, hogy az átkot „kibocsátó” személy igyekszik elvenni az illető szerencséjét. Ez a hit Mezopotámiából származik, de szinte az összes kontinensen, minden nép hitvilágában megtalálható. „Ha valakire olyan, igazán irigy és gonoszkodó szemmel néztek, amely még a környező légkört is ártalmas energiákkal töltötte meg, akkor az átadta a saját, mérgezett leheletét is a hozzá legközelebb állóknak” – írta Héliodórosz Kr. u. III. századi görög regényíró. A gonosz szemekhez kapcsolódó hiedelmek meghaladták azonban a puszta babona fogalmát, számos híres gondolkodó „igazolta” a létezésüket. Az egyik legjelentősebb példa erre az időszámításunk kezdetén élt, híres görög filozófus és krónikás, Plutarkhosz, aki egyik munkájában tudományos magyarázatot is megfogalmazott: mégpedig, hogy az emberi szem képes olyan láthatatlan energiákat kibocsátani, amelyek bizonyos esetekben elég erősek ahhoz, hogy megöljék a gyermekeket vagy a kis állatokat. Mi több, Plutarkhosz még azt is állítja, hogy bizonyos emberek az átlagnál is erősebb képességgel rendelkeznek. Ráadásul olyan emberek csoportjait is idézi, akik a Fekete-tenger déli oldalán élnek, és akik nincsenek is annak a tudatában, hogy átkot adnak. Plutarkhosz kutatásai emellett arra is rámutatnak, hogy az átok szórásában a kék szeműek a legügyesebbek, ám valószínűleg azért, mert ez genetikai ritkaságnak bizonyult a Földközi-tenger térségében. A szemmel veréstől való félelem, illetve az ellene alkalmazott „stratégiák” széles skálán mozognak. A sóval meghintés és „varázserejű” tárgyakkal védekezés szinte egyidős az emberiséggel. Sok helyen gondolták azt, hogy a gonosz szemek elleni védekezésül a leghatásosabbak maguk a szemek. Így hát – akár díszítőelemként is – sok helyen felhasználták. Görögországban járva ma is ezt a motívumot megtaláljuk az éttermek falain, a szuvenírboltokban és felbukkan a legtöbb háztartásban. A szemmel verés ellen hatásos védelmi szimbólumok valóságos gyűjteménye található a II. századból, Antiochiából származó „Gonosz szem Háza” mozaikján. Olyan dolgokat látunk rajta, amelyek a szem egészségét veszélyeztetik, szúró tárgyakat, pl. háromágú szigonyt, tőrt. Ezenkívül állatok vannak ábrázolva rajta, amelyek mind a szemet semmisítik meg. Láthatunk még rajta egy nagy férfiassággal rendelkező emberkét, akinek szintén fontos szerepet szántak a baj elhárításában. A mozaik felirata, „ÉS TE” értelmezhető úgy is, hogy: „UGYANAZT NEKED!” (Hofmann Zsuzsanna–T. Horváth Ágnes: Mágia és varázslás az ókorban. JATEPress Kiadó, Szeged, 2019) |
