A tűz lehet áldás és átok is egyben

A tűz egyfajta áldás az emberiség számára, ugyanakkor nagy veszélyt is jelenthet. Amikor nem sikerül megzabolázni, akkor tragikus következményei is lehetnek. Topolya puszta újratelepítése 1750-ben, 275 évvel ezelőtt kezdődött. Nem maradtak fenn pontos adatok arról, hogy a telepítés utáni évtizedekben hogyan szervezték meg a tűzvédelmet és az oltást az akkor itt élők. Az viszont feltételezhető, hogy a náddal fedett lakóépületek időnként kigyulladhattak, hiszen ez később, illetve máskor is jellemző volt. A 18. század végén jött a felismerés, hogy szervezett tűzoltásra is igény mutatkozhatott. Az egyik dokumentum szerint egy 1792-ben végzett vármegyei ellenőrzés alkalmával az akkori, a Tisza melléki járáshoz tartózó kamarai faluban, Topolyán egy horoggal felszerelt látra, egy középméretű létra, két ásó, nyolc bőrvödör, két fejsze és két világítólámpás képezte a szegényesnek mondható tűzoltó-felszerelést. A tűzoltók és a tűzoltás történetét egyébként Beer Miksa és Brindza Károly foglalta össze több kiadványban is. Könyvükben olvasható, hogy 1929-ben már két tűzoltókocsi is volt, valamint fecskendő és egyéb felszerelés. Az első, és ma is létező topolyai önkéntes tűzoltó testület megalapításában döntő szerepet játszott dr. Hadzsy János, akinek a nevét viseli ma a testület. A fiatal orvos jól látta egykor, hogy ahhoz, hogy a tűzoltás megfelelően eredményes legyen, meg kell változtatni az addigi szokásokat. A feljegyzések szerint ez szerepelt az indoklásában, amikor a testület megalapítására tett javaslatot. Alapelvként határozta meg, hogy jobb megelőzni, mintsem oltani a tüzet. A város ismert orvosa és humanistája, 1885-ben alapította meg a topolyai Önkéntes Tűzoltó Egyesületet. Ez is jól mutatja, hogy nemcsak betegeiért, hanem egész közösségéért felelősséget érzett: fontosnak tartotta, hogy a település szervezett védelmet kapjon a tűzvészek és más veszélyek ellen. Az első években a körülmények szerények voltak, mégis, lelkesedéssel és kitartással, minden helyzetre megpróbáltak felkészülni. Már ekkor bebizonyították, hogy az önkéntességben rejlik az igazi erő. A hivatásos tűzoltóság megalakulásával sem szűnt meg az önkéntesség jelentősége. Mára az egyesület alkalmazkodott a kor kihívásaihoz, de jelentős a szerepük a tűzoltás, a tűzvédelem, és általában a katasztrófavédelem területén. Holló Dániel, a testület jelenlegi elnöke elmondta, hogy Topolya községben tizenkét hivatásos tűzoltó van. Az önkéntes tűzoltók száma most több mint 150. Az önkéntesek nagyon sokat segítenek a hivatásos tűzoltóknak, amikor bevetésre kerül sor. – Most már az önkéntes tűzoltóknak is képezni kell magukat. Különböző vizsgákat le kell tenni, végig kell hallgatni a tanfolyamokat, ugyanúgy a bevetéseken, terepen is bizonyítaniuk kell, ahhoz, hogy ők az önkéntes tűzoltó egység tevékenységeiben részt vehessenek. Van már 17 olyan személy, akik elvégezték a képzéseket, van orvosi vizsgájuk is, ami tanúsítja, hogy alkalmasak a bevetésekre.

A minisztérium szabta meg ezeket a feltételeket. Viszont maradnak önkéntesek, ami azt jelenti, hogy ők nem kapnak ezért a tevékenységükért semmilyen juttatást. A topolyai hivatásos tűzoltóknak évente mintegy 140 bevetésük van, az önkéntesek ebből körülbelül 50-ben vesznek részt – fejtette ki. Kisebb-nagyobb tűzesetekben, közúti balesetekben, egyéb katasztrófahelyzetekben is segítenek a tűzoltók. A különféle rendezvényeken is ott vannak, hiszen ezt a tűzvédelmi előírások is megkövetelik. Sportrendezvényeken, civil szervezetek által szervezett rendezvényeken is készenlétben vannak. A hirtelen lezúduló csapadék, vagy a hótakaró okozta válsághelyzet is szükségessé tette már többször is, noha szerencsére nem gyakran, hogy be kellett avatkozni. Amikor a vihar fákat döntött ki, akkor is a tűzoltók segítettek a következmények elhárításában. Ha a szükség úgy hozta, a szomszédos községek területén is segítettek, de amikor Dél-Szerbiában kellett erdőtüzek oltásában segíteni, ott is helytálltak.
– Ahhoz azonban, hogy az önkéntesek mindig helytállhassanak, elengedhetetlen támogatóik segítsége. A legtöbb, legnagyobb összegű támogatást a községtől kapjuk. De támogatnak minket különböző cégek, különböző személyek, akik látják bennünk azt, hogy mennyire fontosak vagyunk a környezetünkben, ennek a városnak is köztiszteletben lévő polgárai a tűzoltók. Különböző pályázatok, külföldi pályázatok, tartományi pályázatok, országos pályázatok adta lehetőségekkel is élni szoktunk. Felszerelésben elég jók, úgymond erősek vagyunk. Úgy érzem, hogy minden, ami kell, megvan. A legfontosabb felszereléseink megvannak, járműveink vannak, amik egy kicsit idősebbek már, ezen a téren nem ártana újítani. Célunk, hogy a létszámot még jobban növeljük, gyerekeket is, meg a felnőtteket is bevonjuk a tevékenységeink körébe, ami nem csak a tűzoltást jelenti, természetesen. Szeretnénk minél több képzésen részt venni, szeretnénk minél több pályázaton részt venni, hogy még jobban fejleszteni tudjuk a laktanyát. A laktanyánk is kezd már elöregedni, próbálunk újítani rajta, amit csak lehet – nyilatkozta Holló Dániel. Az évtizedek, illetve nem túlzás azt mondani, az évszázadok során az egyesület a közösségi élet aktív szereplőjeként is ismertté vált. Rendezvényeken felügyelnek, de maguk is szerveztek sport- és kulturális eseményeket, melyek célja sok esetben többi között az is, hogy teret adjanak a fiataloknak. Sok gyerek és fiatal a tűzoltó egyesületben találja meg azt a közösséget, amelyben felelősséget, bajtársiasságot és emberséget tanulhat. Az egyesületen belül tehát valójában egyfajta oktatási-nevelési program is megvalósul.
 

– Van 15 tagunk, egy részük tiszteletbeli tag, de eljönnek, segítenek a gyerekekkel kapcsolatos foglalkozások szervezésében és lebonyolításában. Ők nem az úgynevezett „vonulós csapatban” vannak, akik bevetéseken is részt vesznek. Azzal a résszel foglalkoznak az önkéntes tűzoltó egyesületben, amik a kisebb gyerekekkel történő foglakozásokat jelentik. A gyerekekből lesznek majd a felnőtt tűzoltók, amikor oda jutunk majd, hogy betöltik a 18 éves korukat. Felkészítjük őket a különféle versenyekre. Most is van 40 kisgyerekünk, a pionír csapat, amelynek tagjai most meg fognak indulni a versenyeken. Azt gondolom, hogy ez egy szép létszám, de próbáljuk majd még növelni – mutatott rá az egyesület elnöke.
Az egyesületnek ma is több mint 50 tagja van. Ami közös bennük: mindannyian önként vállalják a szolgálatot. Nincs fizetségük – mosolyokat és hálás tekinteteket kapnak csak a szolgálataikért, tetteikért cserébe. – Van, hogy éjfélkor vagy hajnali négykor, van, hogy éppen délben, vasárnapi ebédkor csörög a telefon, hogy kéne segítség, vagy tűz van, vagy más probléma van. Ilyenkor az önkéntesek otthagyják az asztalt, otthagyják a gyereket, otthagyják, ha kell, a gyerek szülinapját, vagy akármilyen nagyobb ünnepséget, és jönnek segíteni egy számukra ismeretlen embernek is. Ezek nagy áldozatok. Viszont a gyerekek is szeretik, ismerik őket. – Amikor az utcán találkozunk velük, akkor mondják, hogy itt van a bácsi, aki tartott előadást, vagy itt van az a bácsi, aki volt nálunk és segített eloltani a tüzet, vagy a cicát a kútból kimenteni. Eljönnek a tűzoltóotthonba is, rajzolnak nekünk és elhozzák. Tűzesetek után eljönnek, meglátogatnak minket itt a székházunkban a felnőttek is. Beszélgetnek velünk, megköszönik, amit tettünk – tette még hozzá.
Az önkormányzat idén Pro Urbe díjat ítélt oda a Dr. Hadzsy János Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek. A testület elnöke elmondta, nagy megtiszteltetés, hogy megkapták ezt az elismerést, hogy éppen az elnöksége idején történt meg ez a dolog. – Nagyon büszkék vagyunk magunkra, meg az egész egyesületre. Ez még jobb munkára, további tettekre motivál bennünket. A kilenc önkéntes egyesület alkotta Topolyai Községi Tűzoltó Szövetség 2014-ben már Pro Urbe díjban részesült. Az önkéntes tűzoltó egyesületek a lehetőségeikhez és a technikai felszereltségeikhez mérten egész évben igyekeznek eleget tenni feladatuknak. Számos katasztrófahelyzetben bizonyították szakmai felkészültségüket és rátermettségüket. Az önkéntes tűzoltóság alapeszméje, hogy helyben nyújtsunk segítséget a tűzoltás és más rendkívüli helyzetek során. Senki nem tudja ugyanis hatékonyabban és jobban megóvni a különféle javakat, mint azok a helybeliek, akik megfelelő kiképzésben részesültek és ismerik a helyszíneket is – nyilatkozta lapunknak Holló Dániel.