Az utóbbi időszakban több zentai sportegyesület is jubilált: néhány héttel ezelőtt a helyi asztaliteniszklub ünnepelte fennállásának 95. évfordulóját, majd a labdarúgóklub érkezett el a 120. „születésnapjához”. November 10. is jeles dátum a Tisza-parti kisváros sportéletében, hiszen húsz évvel ezelőtt a zentai városháza zsúfolásig megtelt dísztermében épp ezen a napon mutatták be Táborosi László Zenta sporttörténete című monográfiáját. A helyi Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre által kiadott, 416 oldalon 288 képpel megjelent könyv szerkesztőbizottságát Fodor István, Hajnal Jenő, Molnár Tibor, Pejin Attila, Szloboda János (fő- és felelős szerkesztő) alkotta. A monográfia recenzensei Kubát János és Piszár József, lektora Szloboda, technikai szerkesztője Beszédes István volt. A kézirat elkészítését és a könyv megjelenését a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta.
Jó hír, hogy az évtizedes mélyreható kutatásoknak és feltárásoknak köszönhetően a szerző már tervezgeti, hogy a közeljövőben napvilágot lát majd a Zenta sporttörténetének 150 évét összefoglaló, négykötetes, bővített kiadás Zenta sporttörténete újságcikkek kíséretében 1875–2025 címmel. Az első rész az 1875–1920, a második az 1920–1941, az harmadik az 1941–1944, a negyedik pedig az 1945–2025 közötti időszakot öleli majd fel.
ZENTA SPORTTÖRTÉNETE AZ ÚJSÁGCIKKEK TÜKRÉBEN
A Zentai Monográfia Füzetek sorozatban (57.) ma este kerül a sportbarát olvasók elé a Zenta sporttörténete című 416 oldalas kapitális mű Táborosi László ismert sportmunkás, tornatanár és szakedző tollából. A városháza dísztermében 17 órakor kezdődő könyvbemutató alkalmából faggattuk a szerzőt a nagy mű elkészítésének körülményeiről, a sporttörténeti kutatásainak legérdekesebb mozzanatairól.
Zenta sporttörténete immár a hatodik és eddig a legátfogóbb munkád. Mi kell ahhoz, hogy egy tornatanár, aktív atléta, majd szakedző tollat ragadjon?
– A budapesti testnevelési egyetemen szereztem tornatanári oklevelet 1981-ben. Hét sportágból van edzői képesítésem, és atlétikai szakedző vagyok. Tanulmányaim során már megszerettem a sporttörténelmet, ilyen tantárgyunk is volt. Ez adta az ötletet, hogy egyszer majd Zenta sporttörténetét is feldolgozzam. Átnézve a helybeli kiadványokat, csak nagyon kevés idevágó helytörténeti munkát, írást találtam. Az egyik információ begyűjtését a másik követte, nagyon érdekesen alakult a mindig is nagy sporthagyományokkal rendelkező Zenta sporttörténete. Zentai Athletikai Club néven 1882-ben sportegyesület alakult a városban. Ez a klub felkarolta az akkor működő összes sportszervezetet, sporttevékenységi formát. Mindenki, aki sportolt abban az időben, az atléta volt. A tornától az úszáson keresztül a céllövészetig minden sportágat az atlétika gyűjtőnévvel illettek. A Zentai Athletikai Clubban 1903-ban alakult meg a tenisz-, majd két évre rá, 1905-ben a labdarúgó-szakosztály. Külön alakult meg már 1889-ben a tekézők egyesülete, 1893-ban a zentai korcsolyázóegylet majd 1899-ben a kerékpárklub. Zenta mindig is nagy sporthagyományokkal bírt, ennek ellenére mindig minden abbamaradt valami miatt, pedig már kezdtek megjönni az eredmények, a sikerek, mégsem voltak tartós életűek ezek a sportfellángolások. A mai Vajdaságot alapul véve a XIX. század végén Zenta a harmadik legnagyobb város volt (!), a maga több mint 30 000 lakosával. Napjainkban majd tízezerrel kevesebb lakosa van a városnak. A társadalmi körök, szakmai egyletek, egyesületek és egyéb akkori civil szerveződési formák széles bázist biztosítottak a sportélet dinamikus fejlődésének. Például 1825-ben nyitották meg Pesten az első kaszinót, Zentának 1832-ben már szintén volt kaszinója. Az 1860-as évek végén alakult meg Budapesten és Szegeden az evezősegylet. Nem sokat kellett várni, és Zentán 1875-ben volt már regattaklub, viszont csak rekreációs és szabadidő-tevékenység formájában működött. Ez adta az akkori fiataloknak az ötletet, hogy összefogják a rekreációs sporttevékenységeket, és hivatalosan megalakították az említett Zentai Athletikai Clubot 1882-ben.
A város sportéletének, a versenysportnak a felvirágzása, majd hanyatlása mennyire függ össze a Monarchia felvirágzásával és későbbi bukásával?
– A sportélet korabeli fellendülése valóban mutat ilyenfajta kapcsolódást. Kiemelkedő sportélete volt a városnak a múlt század elején, 1905-ben a Zentai Athletikai Club tisztújító közgyűlést tartott, új alapszabályzatot dolgoztak ki. A modern értelemben vett testnevelés és sport ekkor honosodott meg Zentán is. Nagyszabású sporteseményekre került sor, például a Monarchia úszóbajnokságát 1905 őszén rendezték meg Zentán, uszoda híján a Tiszán versenyeztek. A zentai úszók 200 yardos mellúszásban országos bajnoki címet szereztek. Ki kell emelni Zákó István (1861–1918) királyi közjegyző nevét, akit Zomborból 1902-ben helyeztek Zentára. Az ő áldásos tevékenységének köszönhetően felvirágzott a város sportélete. Elhozta a Zomborban még fejlettebb klubéletet. Az első világháború után, 1920-ban alakult meg a zentai Sokol sportegyesület, és különféle előírások, szabályzatmódosítások miatt a Zentai Athletikai Club csak 1923-ban tudta folyatni munkáját a Keresztény Kereskedő Ifjak Egyesülete közreműködésével. Ugyanis nemzeti kilengésekre hivatkozva betiltották a Zentai Athletikai Club munkáját, a vagyonát elkobozták, a pályát pedig felszántották! A Sokolba próbálták átcsábítani a betiltott egyesület sportolóit, de erre nem került sor. Az újonnan alakult egyesületek könnyebben kaphattak működési engedélyt, ezt felismerve a Keresztény Kereskedő Ifjak Egyesülete sportszakosztályt alapított a régi nevet újjáélesztve, immár Szentai Atlétikai Klub elnevezéssel. Az új szakosztály azzal a céllal jött létre, hogy tömörítse a város sportolóit és sportolni vágyóit. A tagságba felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenkit felvettek. A sportágak közül a labdarúgást, az atlétikát, az úszást és a birkózást művelték a legtöbben. Ekkor vásárolták meg a mai népkerti stadion telkét. A futball- és atlétikai pálya ünnepélyes megnyitására 1923. május 20-án került sor, futó-, ugró- atlétikai számokkal, majd futballmérkőzést játszott a Senćanski Atletski Klub és a nagybecskereki Schwäbische SK-val (későbbi elnevezése Slavija SK). Nem sokkal később, 1925 nyarán játszották le Zentán az első hivatalos nemzetközi labdarúgó-mérkőzéseket: a nagy nemzetközi hírnévnek örvendő bécsi Ostmark (június 16.) és a Wienna-Kricketter (július 8.), a bécsi amatőrliga I. helyezettje (amely három héttel a zentai meccs előtt a világbajnok uruguayi válogatottal 1:1-et játszott!) csapatai ellen. Ezek a látványos sportesemények lendületet adtak Zenta sportéletének. Ekkoriban a birkózás önálló szakággá fejlődött, majd sorra szaporodtak az egyesületek. Ebben az időszakban, 1922-ben Ezra néven zsidó sportegyesület is alakult. Sorban alakultak a sportegyesületek, a későbbiek folyamán például: 1926-ban a Radnički SK, majd 1933-ban a Merkúr, a kereskedők sportegyesülete, valamint a Jugoslaven Sportegylet. Abban az időben Zentán már öt sportegyesület létezett, amelyekben különböző szinten, de szinte az összes európai sportágat művelték. A Sokol sportegyesület például az óbecsei és a moholi „sokolistákkal” egyetemben bemutatta a mai hálólabda akkori változatát.
Mit mutat a város mai sportélete, és lesz-e újabb könyve a sporttörténetírónak?
– A könyvben feldolgozott periódusban, tehát 1882-től 2002-ig Zentán 30 sportágban szinte megszámlálhatatlan klub és egyesület működött. Napjainkban 28 sportegyesület tevékenykedik a városban húsz különböző sportágban. Sportéletünk további fejlődésének legnagyobb kerékkötője a rengeteget emlegetett, de soha el nem készült sportcsarnok hiánya. Zenta sporttörténetének megírása több mint tízévi kutatómunkám eredménye, Újvidéktől Szabadkán keresztül Budapestig sok helyen levéltárakban, könyvtárakban kutattam adatok után. A sporttörténeti munkáim sorában az első a Zentai Atlétikai Klub 1946-tól 1996-ig terjedő ötvenéves ténykedésének a bemutatása volt. Ezt követte az 1996–2001-es atlétikai élet bemutatása. Megírtam egy-egy klub, például a tenisz- és a labdarúgóklub száz évét, a vízilabdaklub háromnegyed évszázados múltját, de nyomdakész állapotban van A zentai asztalitenisz 75 éve című füzet is. Ez utóbbi megjelenése hamarosan várható. A sporttéma szinte kimeríthetetlen kutatási terület. Rengeteg adatot gyűjtöttem már össze nemcsak a Tisza menti régióról, hanem még szélesebb területről is. Annyi anyagom van, hogy most már a Délvidék sporttörténetének megírásával kacérkodom – mondta Táborosi László, aki gerelyvető is volt, és hét éve a községi sportszövetség titkára. (Gergely József, Magyar Szó, 2005. november 10.)
Amikor egy-egy város sporttörténetéről s annak feldolgozásáról van szó, nem is sejti, sejtheti a laikus vállalkozó, mekkora munkába kezd. Valahogy így lehetett ezzel a zentai Táborosi László is, aki évtizedekkel ezelőtt kezdte gyűjtögetni városa sporttörténetének töredékeit, ám csakhamar megbizonyosodhatott arról, mekkora munka előtt áll. S íme, 10 év megfeszített munka után megjelent a könyv, amely nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy egy helyen taglalja a Tisza-parti város 120 éves sportmúltját. Ilyen adathalmazzal és fotóanyaggal ritkán találkozik a sportbarát, s még mennyi információ maradt ki, mert egyesek személyeskedtek az adatszolgáltatás terén! Mi azonban mai számunkban megemeljük a kalapunkat előtte, mint ahogy megemeljük Máté Nagy Júlia, Újvidék első női olimpikonja előtt is, aki tegnap ünnepelte 80. születésnapját. (Laták István, Magyar Szó, 2005. november 21.)
