Sajtótörténetünk felettébb gazdag színfoltja az 1889–1915 között vasárnaponként megjelenő Zentai Közlöny című hetilap. Létrejöttének és megjelenésének különös története van. A Schvarcz Sándor kiadótulajdonos helyi és vidéki érdekű hetilapjának első száma Fischer Jákó felelős szerkesztő vezetésével és Harsányi János társszerkesztői közreműködésével 1891. január 4-én, a III. évfolyam 1. száma jelzettel jelent meg. A Zentai Közlöny 1889-ben indult, rövid életű első kísérlete egyesülve a Zenta és Vidékével – annak szerkesztőjével megerősödve, gazdagabb formában lépett az olvasók elé. A változás történetét az új lap 1891. április 5-én Fischer Jákó felelős szerkesztő tollából megjelent A Zentai Közlöny nagyérdemű munkatársaihoz s mélyen tisztelt olvasóközönségéhez című írásában így foglalta össze: a változást örvendetes eseménynek kell tekinteni, az egyesülést az olvasók „egy jobb jövő hírnökéül köszönthetik, mert Zentán, a visszavonások és veszekedések eme Kánaánjában, a közjó előmozdítását szívükön viselő, de (régibb idő óta) szétvált eleinek békés és őszinte újra egyesülése” történt. „Ha figyelembe vesszük azon körülményt, hogy a Zentai Közlöny a jövőben szellemi erők, művelt munkatársak dolgában kétszeresen megerősödve fogja folytatni azt a nehéz, de végeredményét tekintve magasztos munkát, mely különösen Zenta város jobb, s biztos jövőjével és felvirágzásával oly szoros, szerves egészet képez, akkor e tisztes szándékú egyesüléshez városunk értelmes polgárai csak szerencsét kívánhatnak.” A Zentai Közlöny a jövőben kétszeres buzgalommal fog arra törekedni, melyért a múltban eddig is oly bátran harcolt, hogy „Zenta város közügyeinek vezetését a tisztességes, a jószándékú, az önzetlen és intelligens polgárok uralják, hogy a közügyek teréről az önző, a személyi gyűlöletet szító, az értelmetlen emberek, szóval az oda méltatlan elemek leszoktassanak, és másodsorban: hogy szomszédos községeink helyi érdekeit legjobb igyekezettel előmozdíthassa.” A beszámoló írója így folytatta: „A hírlapirodalom tisztességét tekintve, mi szeretnék legjobban, ha lapunk iránya jövőben »éles« soha sem lenne. Ámde az egyeneslelkűségnek megfelelőleg azt is ki kell jelentenünk, miképp a közügyi kérdések leendő taglalása, hozzászólása alkalmával mindenkor és mindenkinek olyan mértékkel mérünk, amilyent az illető megérdemel. És e rövid programszerű álláspontunknak szándéklandó megvalósítása közben senkitől sem fogjuk magunkat csak legkevésbé is megzavartatni. Mi az előre kijelölt úton bátran megyünk előre, s a végczélt – remélve tisztelt munkatársaink istápolását, s bízva csekély erőnkben – hisszük: Isten segítsége mellett el is fogjuk érni.” Híven a lap múltjához, a továbbiakban is kérték a n. é. olvasóközönség szíves pártfogását.
Az 1889 és 1891 között megjelent Zenta és Vidéke három évfolyama utáni átalakulás nyomán megjelent a Zentai Közlöny I. évfolyama, és a háborús körülmények idején 1915. március 7-én a XXVII. évfolyama számozatlan példányával zárta a történetét. Különös súlyt ad a történetének, hogy 1889-ben a Zenta és Vidéke is az 1888–1889-ig megjelent Heti Lap szellemi örökösének tekintette magát, megjelenésekor azonban újrakezdődött az évfolyam-számozás. A Zenta és Vidéke 1891. március 29-i számában a felelős szerkesztő Harsányi János Tisztelt olvasóinkhoz (Zentán, l891. márcz. 28.) című írásában elmondta: a Zenta és Vidéke és a Zentai Közlöny kiadója, a nyomda- és laptulajdonos Schvarcz Sándor elhatározása nyomán a két újság „összeolvadt”. A Zenta és Vidéke és a Zentai Közlöny – legkivált az utolsó félév során – minden közügyi kérdésben egyforma elhatározást képviselt, azon elhatározást, mely a város tisztességes, művelt, higgadt és vagyonos polgárságának a szándékát jelezte. „A két hírlap tulajdonosa a nevezett lapok két szerkesztőjével egyetértőleg elhatározták, hogy a Zenta és Vidéke beleolvad a régibb keletű s nagyobb terjedelmű Zentai Közlönybe olyformán, hogy a Zentai Közlöny felelős szerkesztője továbbra Fischer Jákó úr marad, csekély személyem pedig, mint társszerkesztő lép át a Zentai Közlönyhöz, hogy ezután egy helyen, közös, egyesült erővel haladjunk azon végczél felé, melyért ez ideig külön-külön harczoltunk: kiirtani Zenta közügyeiből az önző piszkos űzelmeket, megsemmisíteni városunkban a daemagógiát, s ennek tejtestvérét a proletarizmust. E nehéz harczhoz a jövőben is azon reményből merítjük az erőt, mely működésűnk érczfonalát a múltban is meg-megaczélozta, abban t. i., hogy a közügy javáért, kifejtendő munkánkban Zenta város előkelő értelmisége, s általában a tiszteletreméltó polgárság nagy zöme mellénk, zászlóink alá sorakozand, és bennünket – legkivált szellemi és erkölcsi tekintetben – hathatósan istápolni fog.” A város leghosszabb életű hetilapjának a Zentai Közlönynek a története valójában a Heti Lappal és a Zenta és Vidékével válik teljessé.
A Zentai Közlöny 1891. január 4-én megjelent III. évfolyamának 1. számát Fischer Jákó szerkesztette, társszerkesztője Harsányi János volt. Harsányi János szerkesztő 1891. október 4-én megjelent Olvasóközönségünkhöz című vezércikkében hangsúlyozta: az elmúlt fél év során az általa szerkesztett hetilapot a hírlapirodalmi beccsel bíró, s a közérdekeket szolgáló vezércikkek, a lehető legváltozatosabb tartalmú tárcák, a bő és eleven hírrovatok jellemezték. A lap „a tisztelt közönség köréből vett esetleges óhajok vagy panaszok részrehajlatlan közlője, a nemzeti műveltség s a társadalmi jó ügyek, a közéleti jó ízlés állandóan buzgó képviselője” volt, soha nem tért el attól a szelíd hangtól, amely a művelt közönség és a hírlapirodalom komoly tiszteletéből fakadt. A Zentai Közlönynek a jövőre nézve is fő elve a mindenben és mindenkitől teljes függetlenség marad. A múltban felettébb téves volt sokaknak az a hiedelme – folytatta értékelését a szerkesztő –, mintha a Zentai Közlöny a városi tanács sugalmazott lapja lett volna. Vitathatatlan, hogy a tanács – ha mindjárt a város némi terheltetésével is – az utóbbi években Zenta előhaladását szorgalmazta, a művelt kor igényeihez igazodva iparkodott azt előbbre vinni. E nemes és önzetlen törekvésüket a Zentai Közlönynek támogatnia kellett, hacsak elveihez és kitűzött programjához hűtlen nem akart lenni. „És ha jövőben e szép s gazdag községben ismét egyedül a városi tanács lenne az, mely Zentát a XIX. század kívánalmaihoz mérten akarja fejleszteni, ne csodálkozzék, de ne is gyanúsítson bennünket senki, ha a Zentai Közlöny a civilisatiot terjeszteni kívánó tanács álláspontjára fog ismét helyezkedni.” 1891. december 25-én évzáró karácsonyi számának vezércikkében a szerkesztő úgy vélte: a lap irányának komolyságát bizonyítja, hogy az elmúlt évben a Zentai Közlöny támogatta a közügyek előbbre vitelét, írásaival sohasem a kicsinyes személyi politikát, hanem magát a közérdeket volt hivatott szívvel-lélekkel szolgálni. „És ha szavunk messze hangzott, ha nyelvünk fegyelmet parancsolt, az csak annak tulajdonítható, hogy az igaz, a nemes ügyet szolgáltuk.”
Nyitókép: Zenta Szentháromság szobor (Mák Ferenc archívumából)
