Szombaton Tordán tartották meg a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság tavaszi tanácskozását Hódítás, pusztulás, újjászületés – a Bánság története címmel, aminek alaphangját Torda újratelepítésének 250. évfordulója adta meg. A szakmai programot követően a helybéli kultúrotthonban megnyitották a Torda 250 évét bemutató fényképkiállítást. A társaság éves közgyűlésén kiosztották az idei elismeréseket is: a Kalapis Zoltán-emlékérmet sokéves helytörténeti munkásságáért és szervezőmunkájáért Mák Ferenc, a Szabó József-díjat pedig a csantavéri Szedlár Rudolf érdemelte ki az előző év kimagasló helytörténeti tevékenységéért.
A program a helybéli tájházban kezdődött, ahol Mezei Zsuzsanna, a társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.
– Ma nemcsak egy évszámra, 1776-ra emlékezünk, hanem arra a negyedszázadnyi szívós akaratra is, amellyel őseink a semmiből építettek otthont és közösséget. Mi, helytörténészek tudjuk a legjobban: a múlt ismerete nem teher, hanem iránytű. Torda 250 éves története azt üzeni nekünk, hogy a legnehezebb időkben is van jövője annak, aki tiszteli az épített és a szellemi örökségét – fogalmazott Mezei Zsuzsanna.
Ezt követően Dobai János, a tordai helyi közösség tanácselnöke tartott előadást A 250 éves Torda és Dobai József helytörténész munkássága címmel. A tanácselnök az előadás előtt elmondta, hogy számára sokat jelent, hogy az idén a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság Tordán jött össze.
– A tanácskozás segít az emlékezésben. Ebben az időszakban Szeged és Makó környéki dohánytermesztőkkel élesztették újra ezt a környéket, mivel ez egy elhanyagolt, mocsaras terület volt, amelyet Mária Terézia idején csapoltak le, így tették lehetővé a családok letelepedését itt. Az elmúlt 250 évben elődeink és mi is számtalan nehézséggel szembesültünk, de még itt vagyunk, megmaradtunk – nyomatékosította Dobai János.
A folytatásban dr. habil. Marjanucz László beszélt a Temesi Bánság berendezkedéséről 1716 és 1778 között. Csömöre Zoltán előadása a Temesköz az oszmán állam árnyékában címet kapta. A rövid szünetet követően dr. Obradović Nena ismertette Dél-Magyarország helyzetét a mohácsi csata előtti évtizedekben, majd Csonti István a tordaiak más településekre történő kirajzásáról tartott előadást. Korenchy László a Bánság középkori vízrajzát mutatta be.
A szakmai programot követően a helybéli kultúrotthonban Kormányos Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója nyitotta meg a Torda 250 évét bemutató fényképkiállítást. A tárlat a VMMI támogatásával valósult meg: az intézet digitalizálta és kinyomtatta a településen összegyűjtött képeket, ezzel támogatva a falu jeles évfordulóját. Az igazgatónő beszédében rámutatott, hogy egy település életében a 250 év nem pusztán időszámítási adat: emberi sorsokat, családtörténeteket, örömöket és veszteségeket, újrakezdéseket, munkát, hitet és megmaradást jelent.
– A kiállítás egy olyan közösség történetét jeleníti meg, amely nemzedékről nemzedékre építette ezt a falut itt, a Bánság földjén, egy soknemzetiségű és -kultúrájú térségben. Ma ünnepelni gyűltünk össze azt a felejthetetlen 250 évet, azt az állhatatos, példaértékű munkát és azokat a kitartó, példaértékű, értékteremtő és közösségépítő embereket, akik évtizedeken keresztül tevékenykedtek azért, hogy a szórványban, egy bánsági, kicsiny faluban, megmaradjon a magyar anyanyelvű nemzeti kultúra, a magyar néphagyomány és szellemi, kulturális örökség.
A kiállítás után a tanácskozás résztvevői visszatértek a tájházba, ahol Pastyik László bibliográfus, helytörténész, irodalomtörténész beszélt a társaság idei évkönyvéről, munkájáról, majd kiosztották az elismeréseket. A Szabó József-díjat a csantavéri Szedlár Rudolf érdemelte ki az elmúlt év kimagasló helytörténeti tevékenységéért. A díjazott elmondta, hogy a Bácsország tavalyi különszáma, amely a vajdasági vasútvonalak történetével foglalkozik, igazi csapatmunka volt.
– Az egész csapatra büszke vagyok, mivel mindenki helytállt, így egy kiváló lap született – magyarázta Szedlár Rudolf.
A Kalapis Zoltán-emlékérmet sokéves helytörténeti munkásságáért és szervezőmunkájáért Mák Ferenc irodalomtörténésznek, napilapunk Kilátó melléklete állandó szerzőjének ítélték oda. Elmondta, hogy az elmúlt negyven évet a helytörténeti írásoknak szentelte.
– Az az én elképzelésem, hogy a történelmi magyar Délvidék Orsovától Fiuméig terjed. A keleti részét, a Bácska és a Bánát történetét a Cicelle virágoskertje című kötetemben írtam meg. Hamarosan megjelenik a Szlavónia című kötetem, és remélem, sikerül még a Fiume történetét is kiadni. Elmondtam az élményeimet, a meglátásaimat, a fölfedezéseimet, amit a történelem olvasása közben a Délvidékről szereztem. Délvidék maga a csoda: múltjában, örökségében, hagyományában, népében, szellemiségében olyan gazdag, mint a történelmi Magyarország bármelyik része – közölte Mák Ferenc.
A rendezvény közös ebéddel fejeződött be.
