Júniusban már roskadoztak a boltok polcai az iskolai tanfelszereléstől. Ezt még valahogyan meg is tudom érteni, hiszen van elég idő megvenni mindent a szeptemberi sulikezdésig, és a szülők pénztárcája is kíméletesebben ürül.
Jó reggelt
Egy közeli épületben óvoda működik, és ősszel pár hétig minden reggel 7 óra körül nyávogó, picsogó vagy éppenséggel ordító gyerekeket hallani. Vannak, akiket szüleik kezüknél fogva ráncigálnak be az oviba, másokat, akik jobban ellenállnak, csak felemelik, és becipelik, mások még a bejárat előtti korlátba fogódzkodnak, de hiába az ellenállás.
Szép, ősz délutáni napsütés. A cukrászdában még telve a fagyispult, kínálgatja magát a vanília, a csokoládé, a mogyoró, de a sarkon már a gesztenyesütéshez készülődnek.
Csendes frusztráció a boltban. Egy átlagos csütörtök délutánon Anna épp a bevásárlást intézte.
A hét legnyugodtabb napja érezhetően a vasárnap, legalábbis egy olyan kisvárosban, mint Szabadka. Ilyenkor kevesebb a jármű az utakon, de pont ez ad okot az eszeveszett száguldozóknak, hogy kiéljék magukat, és a központot átszelő utakon is végighúzzanak.
Körülbelül két héttel ezelőtt, egy pénteki napon 14 óra körül mentem haza a munkából. Az egyik forgalmas, sőt talán kijelenthetjük, Szabadka legforgalmasabb, négysávos útján hosszú autósor várakozott.