Az Amerikai Egyesült Államokban 1934 óta elméletileg tilos polgári személyként géppisztolyt, géppuskát birtokolni, használni, gyilkolni annak segítségével. Egyenkénti lövések leadására képes lőfegyvert azonban, szinte bármilyen kaliberben és csőhosszban, a tisztességes polgári rétegből bárki megvehet, saját belátása szerint ilyen, olyan vagy amolyan célokra használhatja azt. Az, akinél sorozattűzre (is) alkalmas lőfegyvert találnak, akár negyedmillió dolláros büntetésre számíthat, tíz év szövetségi börtönben letöltendő büntetés kíséretében.
Az évtizedek során számtalan kísérletet tettek már innovatív egyének a sziklaszilárd szabályozás megkerülésére, ilyen többek között a ravaszra szerelt, húsdarálóféle tekerőkar, amely forgatásakor gyors egymásutánban húzogatja azt (emberi erő süti el a fegyvert, tehát nem önműködő), vagy az egész markolatot előre-hátra rángató, rugós berendezés, amely szintén a lövész ujjának mozgását használja a ravasz meghúzására.
A legújabb trükk ezen a téren a német MP5-ös, igen népszerű géppisztoly „legális modifikációját” öleli fel. A „feltaláló” az elsütőmechanizmust „szuperérzékenyítette”; miután meghúzzuk a ravaszt, a fegyver elsül, a zárszerkezet hátralendülésének ereje kiveti az üres hüvelyt, belöki az új töltényt, és kényszerpályán előrenyomja az ujjunkat 5-6 milliméterrel. Tekintettel arra, hogy továbbra is húzzuk a ravaszt, a kifejtett ujjerő ismételten elsüti a fegyvert, és újra, és újra, és újra… egymás után harmincszor, tárüresedésig, akár 700-800 lövés/perc tűzsebességgel.
És még valaki azt meri állítani, hogy szerény hazánk a törvényes előírások kijátszásának és félremagyarázásának a melegágya?
