„Dolgozz szombaton is, most nehéz időket élünk.
Maradj még egy órát, holnap úgyis kevesebb lesz a meló.
Ha szeretnéd, hogy maradjon a helyed, most mindenkire szükség van.”
Ismerős? Pedig a munkaszerződésben sehol sincs apró betűs rész, hogy amennyiben a főnök úgy érzi, teher alatt nő a munkavállaló.
A munkáltató sok mindent kérhet – tisztelettel, törvényesen, józan ésszel. De a dolgozó sem robot: joga van a pihenéshez, a szabadnaphoz, az ebédhez (nem, a monitor előtt elmajszolt kifli nem az), és ahhoz, hogy a munkaidő vége ne csak ajánlás legyen.
És mivel tartozik az alkalmazott?
Pont azzal, amiért fizetik: becsületes munkával, odafigyeléssel, tisztességgel. De nem a lelkével, nem a családi idejével, és nem a hétvégéjével.
Talán ideje lenne újra feltenni a kérdést: Munkahely vagy életforma?
Mert ha a hét hat napján dolgozunk, a hetedik már nem pihenőnap – hanem felmondólevél a józan észtől.
