Amikor autóvásárlásra adtam a fejem, néhány ismerősöm azonnal megpróbált rábeszélni arra, hogy elektromos járművet vegyek, hosszasan ecsetelve az előnyeit, amelyekkel természetesen magam is tisztában voltam, csakúgy, mint a hátrányaival, hosszas mérlegelés után azonban mégis a hagyományos változat mellett döntöttem, nem azért, mert nem tartom fontosnak azokat a dolgokat, amelyeket az elektromos járművek előnyeiként szokás feltüntetni, hanem azért, mert az ár meg a kényelem még mindig döntő szempontnak számított, lelkiismeret-furdalásomat enyhítendő azonban valamiféle ki nem mondott ígéretet tettem arra, hogy ha legközelebb ilyesmire vetemednék, akkor már nagy valószínűséggel az elektromos változatot fogom választani, feltéve persze, ha addigra térségünkben is adottak lesznek hozzá a megfelelő feltételek.
Arra persze még egy ideig várni kell, különösen, ha olyasmire vágyunk, ami Svédországban már valóságnak számít, ott ugyanis állítólag kifejlesztették a világ első olyan villamosított útját, amely képes menet közben tölteni az elektromos járműveket. Az egyelőre két kilométeres szakasz kialakításakor a szakemberek útba ágyazott elektromos síneket használtak, amelyek az alvázra erősített mobil karon keresztül továbbítják a járműveknek az energiát, ráadásul a rendszer kizárólag akkor aktiválódik, ha kompatibilis járművet észlel az úton, ilyen módon szavatolva a megoldás hatékonyságát és biztonságosságát.
Ha azt vesszük alapul, hogy hol tartunk hozzájuk képest, akkor talán kissé elhamarkodott tűnhet az a bizonyos ki nem mondott ígéretem, gyors fejlődéssel azonban talán még változtathatunk ezen a helyzeten, az elnyűhetetlen optimizmusom legalábbis mindenképpen ezt mondatja velem.
