Dobozolás. Mindazoknak, akik még nem hurcolkodtak soha, a dobozolás kifejezésről leginkább Örkény tűzoltóparancsnoka és őrnagya jut eszükbe, a vég nélküli dobozhajtogatás monotóniája, a pótcselekvés, amellyel a bennünket körülvevő egyhangúság ideig-óráig feloldható.
2026. április 26., vasárnap
Jó reggelt
A munka ünnepén nem ártana egy kicsit a mindennapi hajszát visszafogni, és a rostélyozáson, az ivászaton és a társalgáson túl elgondolkodni azon a kimutatáson, amelyet a napokban a munka- a foglalkoztatásügyi és a szociális kérdésekkel megbízott minisztérium foglalkoztatottjai tettek közzé, miszerint az országban évente a több éves átlag szerint megközelítőleg 35 személy veszti el életét munkahelyi balesetek során. Tavaly némileg „átlag alatt maradtunk”, mert „csak” 24 esetről szólt a rémhír.
Sorban állni senki se szeret, de minden hónapban legalább egyszer, a havi számlák befizetésekor mindannyian megtesszük. A múltkor az újvidéki nagypostán vártam a sort, amikor felfigyeltem egy előttem álló öregúrra.
Tagadhatatlan, hogy a mostani politikai vezetés élvezi a polgárok (jó részének) a bizalmát. Ismerőseim közül is sokan hisznek abban, hogy ez a hatalom – az EU felé vezető úton –„helyre teszi” a dolgokat.
Engem mindig elbűvölnek azok az események, amelyeket évről évre több évtizeden keresztül megszerveznek. Ilyen a Gyöngyösbokréta, a Kanizsai Írótábor vagy például a Palicsi Ünnepi Játékokra épült Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok.
Néhány zeneszám, egy mosoly a pénztárosfiútól, egy kutya csaholása, a falon lévő irkafirka „Carpe diem!”, minden értünk létezik, és miattunk nyer értelmet.