Akárhogy is nézzük, Hofi Géza, a nagyszerű magyarországi humorista poénbombái talán sohasem voltak aktuálisabbak, mint most. Ezek közül is talán az, amely szerint a nyugati imperializmus a szakadék szélén áll, mi meg természetesen egyet lépünk is előre. Mert hát hirtelen divatos lett kelet felé fordulni, azt állítván, hogy amíg a „romlott nyugatnak” befellegzett, addig keleten minden hű, de szuper és csodálatos. Nem mondom, az én csőrömnek sem igazán tetszik az Európai Unió elbürokratizálódása és tehetetlensége, s az amcsik telhetetlenségét sem lájkolom, azonban némileg túlzottnak tartom a velük szembeni újdonsült ellenszenvet. Már csak azért is, mert valahogyan a kelet irányába tekintve véletlenül sem a fejlettségéről híres Japánról, Taiwanról, vagy éppen Dél-Koreáról igyekszik példát venni, illetve velük barátkozni, hanem sokkal inkább olyan kétes, s nem túlzottan emberbarát politikát folytató országok felé kacsingatnak egyesek nem leplezett szimpátiával, mint mondjuk Azerbajdzsán, Türkmenisztán stb., Oroszországról nem is beszélve. Kicsit az egész arra hasonlít, amikor a részeges, miután a saját hibájából eltanácsolták az előkelő szalonból, valamelyik sarki késdobálóban próbálja kiduzzogni és erősnek érezni magát. Végül is tény és való, hogy ezekben valamennyivel olcsóbb az ital, de nagyjából ugyanennyire nagyobb az esélye annak is, hogy előre be nem tervezett fogorvosi kezelésen esik át az egyik menetrendszerűen érkező szombati ökölcsata után. Egyszóval lehet választani.
