2026. április 26., vasárnap

Jó reggelt! (2014-04-19)

Jó néhány évtized távlatából már tudom, hogy dédnagymamám nagyon szegény volt. De kisgyerekként ezt nem érzetük. Pedig nála a nyuszi alig hozott valamit. Emlékeim szerint csak narancsot meg tojáscukrot. De azt nem tette soha a fészekbe, és nem is kérte a nagymama, hogy csináljunk nyuszifészket, mint ahogyan otthon kellett, hanem a hatalmas bukszusok alatt elrejtve találtunk rá az ajándékokra.

Soha sem éreztük mi, dédunokát – hárman is voltunk –, hogy keveset adott volna. Meg sem fordult a fejünkben, hogy lehetne azért még valami. Én csak a nevetésre, a vidámságra meg a keresgélés izgalmára emlékszem. S jó visszagondolni ezekre a pillanatokra. Magam előtt látom édesanyám vidám arcát. Most már tudom, hogy boldogan nézte kislányait, és velünk örült, hogy jött a nyuszi. És azt is tudom, az legalább akkora boldogság volt neki, mint nekünk.

Az ünnep akkor teljes, ha együtt a család. Már csütörtökön megindult Nyugat- Európából az emberáradat hazafelé, hogy a szétszaggatott családok együtt ünnepeljenek. Hozzánk is érkeznek a külföldön tanuló gyermekeink. Felnőtt emberek, de nekik is jön a nyuszi, és nemcsak képletesen, úgy mellékesen, hanem ugyanúgy, mint kiskorukban. Fészket készítenek, és titokban valahogyan belekerülnek az apró ajándékok.
Volt idő, amikor annyira beleélték magukat a nyuszi várásába, hogy látni vélték a puttonyos tapsifülest kiszaladni az udvarból. Sőt, még össze is vesztek rajta, vajon szürke vagy barna bundája volt-e.

Tudom, ezt visszavarázsolni nem lehet, de a hangulatokat felidézni, meglepetést okozni sikerülni szokott. A varázslatot nem szabad csak úgy sutba vágni azért, mert elmúltak már 20 évesek. A nyuszifészek hozzátartozik a húsvéthoz, ahogyan a sonka, a hímes tojás, a barka meg a családi együttlét.

Különlegessé kell tenni ezeket a találkozásokat. Azért ünnep az ünnep, hogy másként teljen, mint egy közönséges vasárnap. Ahol kisgyerek van, a családi hangulatot az ő léte határozza meg. Kacagása, öröme, a csoda, amelyben hisz, beborítja az egész családot. Ahol felnőtt már a gyerek, ott meg szerintem tenni kell azért, hogy ez a pici játék, az ajándékot hozó nyuszi ne kerülje el a házat.

Magyar ember Magyar Szót érdemel