Újra és újra megpróbálom megzabolázni. Hatalmamban áll formálni, egyesek életéről, mások pusztulásáról dönteni. Rövid idő alatt megtanultam: csak akkor lehetek jó kertész, ha tiszteletben tartom a természet törvényeit és együttműködöm vele.
Valahol azt olvastam, hogy a gyom a föld édes gyermeke, mert bárhol megterem, a természet őt táplálja és erősíti – minden más a föld mostohagyermeke, a mi gondoskodásunk eredménye. A virágaink, a gyümölcsfáink, a veteményeink a kertben csak akkor kapnak erőre, akkor lesznek szépek és termők, ha mi rendszeresen gondoskodunk róluk. Ezért lesz a kertünk az alkotás, a vágyaink és az életerőnk szimbóluma.
A megművelt kert sokszorosan adja vissza azt, amit erőből, szeretetből rááldozunk, mert a növények hálásak a gondoskodásért. A munkánk soha nem lesz hiábavaló, és a látható, ízlelhető eredmény csakis a mi erőfeszítésünk gyümölcse lesz. A kertem értem dolgozik: önbizalmat terem a számomra és gyógyítja a lelkemet.
