Jó reggelt

Nem a múltban, sem a – szebbel kecsegtető – jövőben kell élni, hanem itt és most; a pillanat minden percét élvezve, az apróságoknak is örülve – állapítottuk meg egy későbe nyúló esti baráti vacsora során. Másnap reggel vendéglátó kollégám, barátom súlyos balesetet szenvedett.

Szüleimnek rendre meggyűlik a baja a szeméttel és a szemétkedőkkel. Például tavaly ősszel a zsákokba összegyűjtött levelet egy vicces kedvű egyén kirázta, és a zsákot meglovasítva elszelelt, amíg édesapám néhány percre bement a házba.

Nem értem az időt, mint ahogy annyi mindent nem értek már. Ha elég időm marad, a végén talán már semmit sem értek.

Na végre jó idő van! Előkerült a szandál, a rövid ujjú, a vászonszoknya, és a kirakatokban helyet kaptak a bikinik, a szalmakalapok és a standtáskák is.

Amikor a múlt szombaton Szabadkán meghirdették, hogy gyűjtenek az árvízkárosultaknak, a Műszaki Középiskolába özönleni kezdtek az emberek. Hatalmas zuhancs volt akkor a városban.

Nem gondoltam, hogy egyszer egy kínai árucikket fogok dicsérni, de mindenre létezik első alakalom. Már maga a tényt, hogy 3 éve vásároltam egy kínai zsebrádiót, és még mindig működik, sokat elárul róla.