Bámul, mint borjú az új kapura, szokták mondani. Pontosan egy ilyen kép jelent meg a minap az egyik nagy példányszámú belgrádi napilap újvidéki témájú cikkében, amelyen egy jól láthatóan odaállított polgár nézi a Melhior Erdujhelji (persze cirill betűs) utcanévtáblát. Hát ez ki lehet? Meg hol van?. Erről szól az írás. Tovább taglalja, hogy senki nem tudja merre lehet, még a taxisok sem, mindenki csak azt mondja: a Minaqua mögött. Se nem utca, se nem tér, hanem egy, a gyárudvarok kerítéseivel és másik utcákkal határolt terület. (Akkor meg minek kell oda taxival menni?). Ha őszinték akarunk lenni, nekünk sem könnyű kiejteni Érdujhelyi Menyhért nevét, aki források szerint a maga politikai elkötelezettségéből magyarosította az eredetileg Ellinger nevet. Lényeg az, hogy az egyébként zentai születésű és kalocsai tanulmányait befejezvén pappá szentelt, sokoldalúan képzett Érdujhelyit bízták meg Újvidék történetének megírásával, amit kellő alapossággal 1894-ben be is fejezett és a máig Újvidék történelme egyik leghitelesebb bemutatásának tekintenek. De neve, főleg az úgynevezett újvidékiek körében mégis ismeretlen, ami nem is csoda, mert a történelem nem az ami, hanem az amit nagyon sokan annak hisznek, vagyis, hogy velük kezdődik. Minden választások alkalmával. Vagy nem?
