Augusztus elseje idén vasárnapra esik, ezért – részben szakítva a rendezvény hagyományaival, amelyek az első hétvégére tennék a búcsú dátumát –, egy héttel később, a hónap második víkendjén tartják meg a tatai Porcinkulát. A népművészeti vásárt, amelyet még a ferences barátok honosítottak meg a vizek városában, a magyarországi Kisalföld és a Dunántúli-középhegység találkozásánál, minden évben utcai szórakoztató műsorokkal egybekötve szervezik meg a helyi Várkanyarban.
Visszapörgetés
„Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, / S most Pannónia is küldi a szép dalokat. / Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, / Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!
Mai ismereteink szerint Jézusról életében nem készült sem festmény, sem szobor, sőt az egykor volt kortársak még írásaikban sem hagytak ránk a külsejével kapcsolatban olyan feljegyzéseket, amelyek alapján megállapíthatnánk, hogyan nézhetett ki testet öltött valójában. Olyan ember tehát nem örökítette meg őt fizikai alakjában, aki láthatta, aki találkozhatott is vele.
Ha a politika hatásával, befolyásával, nyomásgyakorlásával, vagy bármi mással időnként meg is változtatja a színházat, a színház attól még színház marad – állapította meg nagy hatású művében Siegfried Melchinger német teatrológus (Geschite des politischen Theaters, Friedrich Verlag, Velber, 1971.), habár kötetének megjelenésekor még merészségnek, vagy legalábbis újszerű szemléletnek számított kimondani: a politikai színház története egyidős a színház történetével.
A mai árakhoz viszonyítva hihetetlenül olcsó volt, mindössze négy dinárba került tizenkét évvel ezelőtt, 1998 áprilisában, az akkor még külön megjelenő vasárnapi Magyar Szó. Fontos pontosan megjelölni a hónapot, talán a hetet is, hiszen a múlt század kilencvenes éveiben annyi devalvációt és denominációt élt meg az ország valutája, hogy voltak pillanatok, amikor nehéz volt nyomon követni, hányadán is állunk.
Hát, nem is tudom… Talán a húszas éveinek közepén, de inkább a harminchoz közelebb járhat ma már az a kislány, akit 1989. augusztus 19-én örökített meg a fotográfus fekete-fehér technikával a Szentmargitbánya és a Sopronkőhida közötti határszakaszon.