Az elmúlt napok egyik legérdekesebb – de mindenképp legtanulságosabb – híre számolt be arról, hogy a Facebook internetes közösségi portál buktatta le Pasquale Manfredi hírhedt olasz maffiózót, akit most kedden fogott el az olasz rendőrség. A férfi a ’Ndrangheta egyik vezére (volt…), akit már régóta körözött a rendőrség, sőt, neve a száz legkeresettebb olasz bűnözőt tartalmazó listán is szerepelt. A Sebhelyes arcú becenevet viselő maffiózóhoz pedig a Facebook-profilja és internetcsatlakozása vezette el a rendőrséget.
Manfredi ugyanis USB-stickkel kapcsolódott az internetes oldalra, így a közösségi portált figyelő nyomozók meg tudták határozni tartózkodási helyét. A harminchárom éves bűnözőt végül kommandósok fogták el Crotone környékén. A maffiavezért emberöléssel, fegyverkereskedelemmel és zsarolással vádolják. A férfi nem tanúsított ellenállást a rendőrségi akció során. Giuseppe Lumia, az olasz maffiaellenes parlamenti bizottság tagja a szervezett bűnözés elleni harc jelentős sikerének nevezte Manfredi elfogását. A maffiafőnök egyébiránt az Al Pacino főszereplésével készült film címéből kölcsönözte becenevét – jelentette a Magyar Távirati Iroda.
Hát, mindannyian ott vagyunk. Nagy-Britanniában egyes becslések szerint mintegy tizennégymillió ember használja rendszeresen az internetes közösségi portálokat. Néhány évvel ezelőtt az elfeledett régi barátok megtalálására létrehozott oldalakat is azzal vádolták, hogy növelték a válások számát, mert az ellaposodott párkapcsolatban élő férjek, feleségek az ilyen oldalakat az első szerelmeikkel való kapcsolatfelvételre használták. Olasz adatokkal most nem rendelkezem, de arányaiban vélhetően náluk sem kevesebb a felhasználók száma. „Na de mire fel ez a nagy buzgalom, meg a több raklapnyi pénz a közösségi oldalakon futó, a számítógépes és konzolos játékokhoz képest roppant primitív, ingyenes kis izék iránt? A válasz egyszerű, nézzünk csak rá a legutóbbi, november elejei állapotokat mutató júzerszám toplistákra” – írta az Index internetes portál önmagát csak hancu álnéven azonosító szerzője A Facebook lenyomja a játékipart című cikkében tavaly november végén. „A legnépszerűbb játék, a facebookos Farmville havi 62 millió játékossal büszkélkedik, emellett 12 facebookos, és 4 myspace-es játéknak van több mint havi tízmillió felhasználója. Ráadásul ezek ma már túlhaladott adatok, a Fishville például egyetlen hét alatt gyűjtött be 10 millió júzert” – tette hozzá. (Érdemes elolvasni a témával kapcsolatban még az Inside Social Games cikkét is, amelyik a következő címen érhető el: http://www.insidesocialgames.com/2009/11/18/the-20-games-that-gained-the-most-daily-active-users-in-the-past-week; de ebből most nem fogok idézni…)
Jómagam lányom rábeszélésére kezdtem el Farmville-ezni, így váltam a havi hatvankétmillió felhasználó egyikévé. A játék alapvetően érdekes, főleg kezdetben, amíg az ember szépen lassan fejlesztgeti farmját, gyűjtögeti papír- és fémpénzét, hogy beszerezze a szükséges eszközöket, és így haladjon szintről szintre előre. Néha azonban olyan érzésem támad, mintha az egész világ ott ülne a számítógép előtt, és csak ezt a játékot játszaná. Hatvankétmillió ember végül is tényleg jelentős szám, ez már tekintélyes mennyiség, több országnyi lélekszám. Ennyi már gombócból is sok – mondaná erre Molnár Zoltán, alias Molesz színészbarátom. De tényleg, mintha az egész világ csak fejne, szüretelne, vetne, szántana és aratna folyamatosan…
Így akadnak az embernek később már olyan ismerősei is szép számmal, akiket soha az életben nem látott, s így alakulnak ki (de tényleg!) olyan, utóbb már valóban baráti közösségek is, amelyek tagjait időzónák, országhatárok, óceánok és kilométerek százai, sőt olykor akár ezrei választják el egymástól. A kommunikációban az angol nyelv nagyjából mindig működik, általánossá vált, de ha épp olasz farmszomszédommal próbálok szót érteni (mit vetett ma, kend?...), akkor lányomtól kérdezem meg, hogy mondják ezt vagy azt…
Tehát nagyjából esélyünk sincs arra, hogy a valós életben is találkozzunk.
De legalább együtt parasztkodunk az interneten.
A Farmville-nél jómagam mondjuk jóval kevésbé kedvelem, de a Facebook internetes közösségi portálon elérhető játékok között van a Maffia Wars című is, amelyik havonta ugyan „mindössze” huszonötmillió látogatóval büszkélkedhet, de népszerűsége mégis világviszonylatban mérhető. A virtuális és a valós élet valahol itt ér össze, mert azt ugyan nem tudhatom – a távirati iroda jelentése erre már nem tért ki –, hogy Pasquale Manfredinek melyik volt a kedvence, a parasztkodás vagy ez utóbbi, de egy ideig most a hűvösön minden bizonnyal nem lesz gondja egyikre sem. Rákerestem a fecebookos adatlapjára, s azt írja, hogy Paszkálunk fő érdeklődési területe a barátság és a kapcsolatépítés. Tipikus! Pont egy maffiavezérre jellemző… Ő a gyakorlatban tette meg azt, amit mi huszonöt millióan csak a virtuális térben. Akárcsak a farmos játékban is: puszta feltételezés a részemről, hogy a hatvankétmillió játékos kilencvenkilenc százaléka (plusz néhány ezrelék…) komolyan megdöbbenne, és nem is igazán tudna mit kezdeni vele, ha egyszer a valós életben kapná a kezébe ugyanazokat a „játékszereket”, tehát a szerszámokat, amelyeket a virtuális térben napi rendszerességgel használ…
