HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Hogyan értékeli, egy évvel az újvidéki tragédiát követően, az állam, hatóságok eljárását?
A lemondások és a vádirat megszületése kielégítő. 11%
Lassúnak tartom az igazságügy munkáját. 19%
Átfogóbb, korrupciós gyanúkra, felelősökre rámutató nyomozás kellene. 61%
Nincs álláspontom. 9%
A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján
Verőfényes napsütés volt. Péntek. Mindenki a megszokott rutinja szerint tette a dolgát. De egy pillanat alatt megváltozott minden. Egy évvel ezelőtt, november 1-jén minden előjel nélkül, leomlott az újvidéki vasútállomás betonárnyékolója, maga alá temetve 17 embert. Közülük 15-en – gyerek, fiatal, idősebb személy, nő és férfi – azonnal meghaltak. Néhány hónappal később pedig a 16. áldozat is feladta az életéért folytatott küzdelmét. Az egyedüli élve maradt áldozat is súlyos egészségi következményekkel küzd a mai napig.
A tragédia számos intézmény hiányosságára, mulasztására mutatott rá. Kezdetben lassan ugyan, de elindult egy folyamat, amelynek a mai napig nem látjuk a végét. A tragédia után lemondott Goran Vesić építésügyi és Tomislav Momirović kereskedelmi miniszter, aki a korábbi mandátumban volt az építési tárca vezetője, de a tragédia felelőseivel szembeni eljárásra heteket kellett várni. Számos kérdés felmerült, például az, hogy kinek a felelőssége volt, hogy az újvidéki vasútállomás épületét megnyitották, pedig még tartottak a munkálatok. A szakmai mulasztások okozták az épület megroppanását, vagy a korrupció, esetleg a politikai kampány (a parlamenti választások mellett helyhatósági választások is voltak Újvidéken 2024. június 2-án)? Több pénzt költöttek, mint amire szükség lett volna? Kispórolták az építőanyagot, vagy túl sokat használtak? Nem mérték fel az épület tetőszerkezetének állapotát? Hogyan választották meg a kivitelezőt, az alvállalkozókat? A felügyelőszervek lelkiismeretesen végezték a munkájukat? És még sorolhatnám…
Ma van egy éve annak, hogy megtörtént a tragédia, melyen az ország a mai napig nem tette túl magát (Fotó: Ótos András)
Az Újvidéken történt nagy tüntetést követően, amelyen a felelősök bíróság elé állítását követelték, az egyetemi hallgatók a belgrádi Drámaművészeti Egyetemen álltak ki először az épület elé, hogy csendben emlékezzenek meg az áldozatokról. Megtámadták őket. Ettől kezdve egyre csak duzzadt az egyetemistamozgalom, egyre több hallgató csatlakozott a megemlékezőkhöz, négy pontban követeléseket fogalmaztak meg az államvezetőség felé, amelyeket csak részben teljesített az állam. A hallgatók elszántak voltak, pedig egyre több támadás érte őket. Többen meg is sérültek, amikor felelőtlen, ellenvéleményen levők a tömegbe hajtottak autóikkal. Januárban Újvidéken súlyosan megsérült egy egyetemista lány, ugyanis a Szerb Haladó Párt fiatal aktivistái megtámadták őt az utcán.
Mindjárt másnap lemondott az akkori kormányfő, Miloš Vučević és Újvidék akkori polgármestere, Milan Đurić. Ez után gyalog indultak el egyetemi hallgatók Belgrádból Újvidékre, hogy február 1-jén a három hónappal korábban történt tragédia áldozatai előtt adózzanak a három újvidéki híd három napig tartó blokádjával. Soha nem látott tömeg gyűlt össze, kiderült, hogy a polgárok elégedetlensége az államvezetőség, az igazságszolgáltatás felé nagy. Innentől kezdve az egyetemisták szinte bejárták az egész országot, mély érzelmeket kiváltva még a kis települések lakói körében is. Az útzárlatok mindennapossá váltak az ország szinte minden városában. Az egyetemeket blokád alá vették a hallgatók, több esetben általános iskolai és középiskolai tanárok és diákok is csatlakoztak a megmozduláshoz. Majd bekövetkezett március 15-e, Belgrádban megteltek az utcák emberekkel. Százezrek tüntettek az egyetemista követelések teljesítéséért, amelyek között volt a tragédia felelőseinek felelősségre vonása, illetve a Belgrád–Szabadka gyorsvasút teljes dokumentációjának közzététele is. Jelenlevők tanúvallomása szerint hangfegyver vetett véget ennek a tüntetésnek. Június 28-án már fokozott rendőri jelenlétet, rendőri erőket vetett be Belgrádban az állam. Azóta folyamatosan felmerül a rendőri túlkapás kérdése. Egyre gyakoribb az erőszakos tömegfeloszlatás, és egyre több fiatal kerül előzetes letartóztatásba vagy kórházba… A társadalom polarizálódik, mélyül a hatalom mellett és ellene tüntetők közötti nézetkülönbség. Ezen nem segítenek a blokádellenes tüntetések, s az sem, hogy az államfő megkegyelmezett a gázolóknak, illetve az újvidéki lány támadóinak…
A kérdésekre a mai napig nincs válasz. Az egyetemista megmozdulás polgárivá nőtte ki magát és már csak azt követelik: írják ki a választásokat.
Október közepén újra gyalog indultak útnak a hallgatók Novi Pazarból, hogy 16 nap után Újvidéken a 16 áldozatról emlékezzenek meg. Út közben többen is csatlakoztak hozzájuk, már Belgrádból is több százan, ezren folytatták velük az utat, miközben más településekről is elindultak Újvidékre gyalog, illetve kerékpárral…
Az államvezetőség és a rendőrség teljes felkészültségben várja a tömeget. Ismét.
Nyitókép: Utasszállítási csomópont helyett emlékhely – ez ma az újvidéki vasútállomás előtti tér (Fotó: Ótos András)
