Ha van valami, ami kiveri nálam a biztosítékot, az az április végi, május eleji hideg. Ilyenkorra már annyira elege van az embernek a fűtésből, a fázásból, hogy alig várja a meleget. A vastagabb cuccokat már rég elraktam, előkerültek a tavaszi kiskabátok, a rövid ujjú blúzok, a lengébb nadrágok, erre most két pulóverben ülök a konyhában. És még be sem tudok gyújtani, mert a mesterek egy kis itthoni átalakítás miatt szétszedték a fűtésrendszert. Ráadásul már két hete ez a helyzet, és körülbelül két hete hideg is van. Egyébként ilyenkor sokszor be szokott jönni egy tavaszi lehűlés, valószínűleg nincs is ezzel semmi gond, csak én vágyom már türelmetlenül a melegre. Nem egyedi eset ez a hideg, emlékszem, többször megtörtént már, hogy a majálisozásból hazaérve itthon még begyújtottunk.
Látom, a családom többi tagját nem nagyon érdekli, hogy hidegebb van, ez csupán engem zavar. A gyerekeim ugyanúgy rövid ujjúban mennek iskolába, mintha tíz fokkal magasabb lenne a hőmérséklet. Ők elkönyvelték, hogy itt a tavasz, és úgy is élnek. Én még didergek egy kicsit a pulcsiban.
